Pongrácz Ágnes

versek, gyöngyök, kristályok

Category: Egyéb (Page 1 of 2)

addig

21601721231_8b94c4dda0_b

addig
én nem tudtam
hogy akkor éjjel
zokogtak a felhők
s hogy egyszer nappal
táncoltak a csillagok

addig
én nem tudtam
hogy minden fűszál
Isten felé hajlik
s az Élet Fénye porhoz ér
és ott ragyog
én egészen addig nem tudtam
hogy itt vagyok
ameddig nem beszéltem a Nappal

azóta élek
a reggelekben
és a remény-sugárban

beszélj a Nappal
mondd el neki a bánatod
azt hogy az a kósza hajszál
ami tegnap elhagyott
ma új párnákon ébredt
mondd el hogy a tücskök
nemcsak neked zenélnek
és hogy megint rántás-szagban
úszott el az alkonyod
mondd el hogy az a kis-virág
amelyik az út mentén most éppen
sárgán virít
megfagy majd ha dér lesz

beszélj a Nappal
beszélj és mondd el neki
minden kicsi vidámságodat
azt hogy Tüske viccelt tegnap este hatkor
azt hogy egy pepita-paprikás nadrág az műremek
mondd el hogy nincs is új-mennyország
ha szeretnek téged
és ha te is szeretsz

beszélj a nappal
a fűvel a fával
ha védelmet kérsz
beszélj magával Szent Mihállyal
beszélj velem
s én hallgatok majd
– lehet –

beszélj a Nappal
és mindenki hallgat
– angyalok állnak őrt szelíden

2014.

21404825170_2d452a2d6d_b

Amazonit

Újraközlöm, mert folyamatosan hozzászólásokat kellett törölnöm. Kereső-robotok hirdetésekkel bombázták ezt a lehetőséget, s bízom benne, hogy így már nem találnak meg.

Mielőtt bármit is írnék amazonit kapcsán, el kell mesélnem, hogy már megint nem tudtam a rendszertani besorolásban megtalálni.

Földpát. Ez rendben van. Mindenütt így szerepel. A földpátok azok szilikátok. Ez is rendben. Azonban a szilikátok között a földpátoknál nincs ott az amazonit.  Az angol nyelvű lapoknál sincs a földpátoknál (Feldspar) az amazonit (Amazonite).

Akkor most hol van? Gyerünk az “Ásványnévtár”-hoz. A földpátoknál ott sincs, viszont az “a” betűnél megtalálom ezt: “amazonit (V) kékeszöld mikroklin“.

Boldogság, béke.  Megvan az amazonit, ami nem más, mint a kékeszöld mikroklin.

Ha valaki azt gondolná, hogy az amazonit a több mint 4000 féle ásvány között igazi ritkaságnak számítana, vagy a gyűjtők körében népszerűtlen lenne,  vagy az ásványboltok kínálatában ne lenne túl gyakori, bizony tévedne. Ez egy közismert, a gyűjtők által kedvelt és népszerű, az ezo- és az egyéb kereskedők kínálatában gyakori ásvány.

Azonban az ásvány-rendszertanban nem amazonit, hanem mikroklin. Gondoltam elmondom, hátha valaki éppen “tanul”, mint én. Ne kelljen ennyi mindent átlapoznia ahhoz, hogy az amazonitot megtalálja.

Fénykép-0018

Földpát ásvány.
Tulajdonságai: Színe: zöld-kékeszöld Átlátszóság: áttetszőtől az átlátszatlanig Porszín: fehér Mohs-keménység: 6 Sűrűség: 2,5-2,6 Képlet: K(AlSi3O8) Ásványtanilag: kálium-földpát Ásványcsoport: kőzetalkotó szilikát Kristályszerkezet: triklin Keletkezés módja: vulkáni, átalakult Előfordulás: Ausztria, USA, Kanada, Oroszország, Brazilia, Madagaszkár, Mozambik, Namíbia.

Az amazonit kő ősidők óta a nyugalom és a fájdalomcsillapítás köve. Elsimítja a feszültségeket, feloldja a görcsöket.

amazonit13
438 Ct. Light Green Amazonite Mineral Specimen

28.50 Cts 100% Natural Amazonite Best Pear Cabochon Loose Gemstone Stone_Artt 581

28.50 Cts Natural Amazonite Best
Pear Cabochon Loose Gemstone – Stone_Art India

p

65g Natural Crystal Amazonite stone specimens Healing

A halvány, kékes árnyalatú követ az észak-amerikai őslakosok a remény köveként tisztelték, amely nekik szerencsét hozott vágyaik és álmaik beteljesítésében. Legnagyobb mennyiségben jelenleg is Colorado területén lelhető fel, de Oroszország és Ausztrália területén is bányásszák.

Fénykép-0024
Úgy teremt egyensúlyt, hogy közel hozza az egymással ellentétes oldalakat, enyhíti az elkeseredettséget, és ez által eloszlatja a negatív energiákat. A “szintézis” ásványának is nevezik, hiszen gyengéden harmonizálja a női és férfi energiákat, a szív- és a torokcsakrát.

Fénykép-0066

Mivel két alapszín, a sárga és a kék keveréke a zöld, amely az amazonit árnyalatait leginkább jellemzi, ezért mindkét szín legjobb tulajdonságait egyesíti magában. Ez a kettősség arra is rávilágít, hogy minden problémának két, sőt több oldala lehet, tehát nem minden helyzet az, aminek elsőnek látszik. Érdemes megvizsgálni minden elénk kerülő gondot több oldalról is, hiszen a megoldás nem biztos, hogy a jól megszokott sémák szerint fog megtörténni. Ha nem hagyod, hogy a félelem eluralkodjon a gondolataidon, akkor sokkal könnyebben megtalálhatod a megoldásokhoz vezető nem szokványos utakat is.

Fénykép-0041
Ha érzelmi megrázkódtatás ért, érdemes ehhez az ásványhoz fordulni. A pszichikai megpróbáltatások esetén megerősíti az akaraterőt, amely lehetővé teszi, hogy kitartással tudjuk leküzdeni a ránk váró nehézségeket. Csodás, finom színe segít leküzdeni az aggódást és a félelemérzetet. Kézbe fogva, simogatva marokkőként, vagy amulettként magunkkal hordva egész nap ellát nyugalommal.

Fénykép-0013
Blokkoló kőnek is hívják, mivel erős szűrő, blokkoló hatással rendelkező kő. Elnyeli a mikrohullámokat és elektromágneses szennyeződéseket, blokkolja a felénk áramló káros hullámokat.

Fénykép-0063
Testi hatás: Agytevékenység javítása, Erősíti az immunrendszert, Megfázás, légúti betegségek, Menstruációs görcsök, Szülés elősegítése.
Lelki hatás: Enyhíti a depressziót és a hangulatingadozásokat, Feszültségmentesítő, Nyugtatólag hat az idegekre, Oldja a lelki feszültséget, Önértékelést javítja.

Fénykép-0031

Fénykép-0048
Egyéni megjegyz. : Az amazonit a különleges színe alapján könnyen felismerhető. Egyszerűen és viszonylag olcsón beszerezhető. Számomra azonban “hideg kő”, így a fenti, hosszan felsorolt hatásai közül egyetlen egyet sem “használok”, illetve ezek miatt nem veszem a kezembe. Viszont rendkívül dekoratív, ezért bátran ajánlom bármilyen gyűjteménybe.

Fénykép-0051

Fénykép-0030

Szodalit

Fénykép-0032

A szodalit a szilikátásványok, azon belül a tektoszilikátok (állványszilikátok) közé tartozó ásvány, a szodalitcsoport névadó tagja.

Fénykép-0043
Klórtartalmú nátrium-alumínium szilikát melyben az atomcsoportok térhálót alkotnak. Sokszor tévesztik az azurittal, és a lazurittal. Megkülönböztetése mikroszkópos vizsgálattal lehetséges. Kristályai gyakran ikresednek, dodekaéderekben jelenik meg.

Fénykép-0007

A szodalitot  először 1811-ben írta le Thomson egy nyugat-grönlandi mintából. Könnyű, viszonylag kemény, mégis törékeny ásványi anyag,  amely a nátriumtartalma után kapta a nevét. 1891. után vált fontos dísz- és ékszerkővé, amikor Ontarióban, Kanadában hatalmas tömeget találtak belőle.

szodalit

Fénykép-0017

szodalit csipsz

Fénykép-0027

A királyi kék színéről jól ismert, szodalit ritkább esetben lehet szürke, sárga, zöld vagy rózsaszín, azonban gyakran fehér vénákkal vagy foltokkal van ellátva. Magmás kőzetekben kőzetalkotó, nátriumban dús kőzetek elegyrésze a szienitben gyakori.

szodalit1

Lelőhelyei vannak Románia területén, Ditró (Ditrau) környékén, a Vezúv vidékén, Olaszországban, Németországban. az Eifel-hegységben. Jelentős előfordulások vannak Portugália területén és Ukrajnában. Oroszországban a Kola-félszigeten fordul elő. Az Egyesült Államok Maine és Arkansas szövetségi államokban. Megtalálhatók Bolíviában és Brazíliában előfordulásai. Magyarországon elkülönült előfordulását nem fedezték fel, bazaltokban megjelenik.

Fénykép-0048

A fenti képen lévő szodalit darabjaimat különböző helyekről sikerült beszereznem (főként Indiából és Kínából) az utóbbi 2-3 évben. Azért kicsit fecsegek róluk, az első és máig a legnagyobb csiszolatlan rögöt 2015 decemberében vásároltam meg Indiából (340 Ct Natural Purple Blue Sodalite Rough) kb. 400.- forintért, a többi  is darabonként 300-500 Ft-ba került. Aztán van egy medál, ami jóval olcsóbban érkezhetett Kínából, mert egy többdarabos készlet része volt, s csak most a napokban fedeztem fel, hogy “jé, ez szodalit” , illetve a Tomi fiamtól kapott “dobozos, ömlesztett” kövek közül is kivettem egy marokkövet (a legvilágosabb színű a képen). A legutóbbi beszerzésem szintén Indiából érkezett, és  fentebb is ott van fekete háttérben, és várhatóan jön még egy csiszolt darab, mert egy kis szodalit mindig jól jön. Tetszik a kék színe. A legelsőt pedig azért szerettem volna, mert olvastam róla, hogy a szodalit a 12 mesterkristály egyike, s kíváncsi voltam, hogyan néznek ki ezek a mesterkristályok egymás mellett.

Fénykép-0054
Képlete: Na8Al6Si6O24Cl2
Sűrűség (g/cm3): 2,27-2,33
Kristályrendszer: tömeges, ritkán köbös
Keménység: 6,0
Törése: egyenetlen, kagylós
Hasadás: rosszul hasad
Átlátszóság: áttetsző vagy átlátszatlan
Szín: fehér, azúrkék, királykék, rózsaszín, zöld
Porszín: fehér
Fénye: üvegfényű vagy zsírfényű.
Oldhatóság: sósavban és salétromsavban oldódik
A legtöbb szodalit ultraibolya fényben fluoreszkál – narancsra

Fénykép-0052

Feltételezett hatásai: A szodalit ásvány a 12 mesterkristály egyike, viszont mindössze 200 éve ismerjük jótékony hatásait. Az önbizalom, az igazság és  hősök kövének is szokták nevezni. Lehetőséget ad arra, hogy megismerjük önmagunkat, gyorsítja a fejlődésünket, de leginkább az önbecsülésünket növeli, és arra sarkall, hogy mindig kimondjuk azt, amire gondolunk. Megszünteti a bűntudatot, segít felvállalni a cselekedeteinket, általa szabadabbnak érezhetjük magunkat. Rávilágít a saját hibáinkra és segítségével világosabban láthatjuk az elérni kívánt célokat. Növeli az igazságérzetünket és erőt ad, hogy mindig hűek maradjunk önmagunkhoz.  A szodalit a hősök köve, ugyanis bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy kimerjünk állni a meggyőződésünk mellett, a szodalit az az ásvány, amit feltétlen magunknál kell tartanunk, ha tudjuk, hogy konfrontációba fogunk keveredni valakivel, és meg szeretnénk vívni a magunk igazát. Általában segít kifejezni magunkat, mind szóban, mind írásban, hiszen a szodalit megnyitja a torokcsakrát.  A közösségi kapcsolataink erősítésére is alkalmas.

Fénykép-0039

Használhatjuk a látás javítására, szemgyulladás kezelésére és retinaproblémákra. Szabályozza a vérnyomást, hat a hasnyálmirigyre, segít vércukorproblémák kezelésében. Kezelhetünk vele mindenféle mirigybetegséget, beleértve a pajzsmirigy, hasnyálmirigy és nyirokrendszer problémáit is. Pozitív hatással van a nyaktájékra is, használhatjuk a torok betegségeire. Erősíti az immunrendszert. A szodalit egyensúlyban tartja az anyagcserét, egyaránt megszünteti a kalciumtöbbletet és a hiányt is, serkenti az immunrendszert. Szabályozza a szervezet folyadékfelvételét és csökkenti a magas vérnyomást.

Fénykép-0011

Úgy tartották a régi korokban, hogy a szodalit erősíti a művészi hajlamot és az abban érdekeltek mindig maguknál tartottak egyet. Azon túl, hogy növeli az önbecsülést és az önbizalmat megkönnyíti önmagunk elfogadását is.

Fénykép-0046Fénykép-0041

Fénykép-0024

Fénykép-0002

Meditáció

Parányi gömbben a fény – forog,
szikráznak százarcú csillagok,
aranysugarak röppennek szerte.

Az éj sötét álmai
egymás kezét fogva útra kelnek,
egy erdőbe mennek –
talán ott maradnak.

Ha akarod, neked adom
a gyémánt-pontok ragyogását,
vagy gondolatban betakarlak
– ma éppen puha kabátját
hagyta itt az Isten.

2011.

Fénykép-0002

 

Farsangvasárnap

Farsangvasárnap, csonthagyó vasárnap, böjt előtt,
a mulatság zaja még messzire hallik…
hisz’ derék, kövér telünk volt,
s kiűzzük most az éj-időt:
cifrán, álarcban
maszka-bált járunk –
úgy valóban,
s nem mint máskor szoktuk ezt:
rejtve…
bár néha jó lenne – nekünk is –
nekünk is jó lenne figyelni a Csendre!

Farsangvasárnap, ötvened vasárnap, böjt előtt,
mi mindannyian itt vagyunk most,
itt vagyunk most
az Úr előtt.
Neked, vajon, mit mond a Lelked Csendje?
Tudod, én mindig olyan „tökéletes” vagyok:
Csak mások hibáznak. Persze!
Türelmes vagyok.
A jóra törekszem. (Erre tényleg igyekszem.)
Soha senkit meg nem bántok…
Vagy csak nem tudom…
Vagy elfelejtem…
Ami másnak fáj…
Ami másnak fáj, ugye, az már nem az én bajom.
Vajon, hogyan számolok el majd azzal a rosszal,
amit másoknak én okoztam?
Vajon, hogyan számolok majd el –
akkor – akkor az egyszer – egy az egyben?
Neked mit mond a Lelked Csendje?
S nekem?
Vajon tud-e úgy súgni a Csend, ha nem beszél?

Farsangvasárnap, sardóvasárnap, böjt előtt.
A legények sorra jártak: sardóztak vagy koledáltak.
“Mutassatok nekem egy dénárt:”
Jézusnak nem volt.
Nekem sincsen, neked sincsen,
de vannak forintos-gondolataink,
s néha gondjaink,
mégis adunk, ha koledálnak,
nem kolbászt, nem sódart, nem szalonnát,
de adunk,
akár a nem létező dénárjainkból is, hogyha kell…
és adjuk vissza mindig
adjuk vissza mindig „az Istennek, ami Istené”.

Farsangvasárnap, hathagyóvasárnap, böjt előtt,
nézd a földeket, nézd a fákat,
a napsugár már felfalta a télidőt.
Tavasz lesz újra.
Tavasz lesz, s újra a Megváltót várjuk.
A szél messzire hordja a bűneinket.
Messzire hordja,
Erdőkertes házaitól,
Erdőkertes templomától messzebb.

Farsangvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap, böjt előtt,
a farsang végén még mulatozhatsz,
aztán készülj,
kérlek, készülj fel a Csendre.
Jézus Veled van.

Fénykép006 (2)

A tél virágai

Ítéletidő volt.
Február keze
az eget a földre húzta,
a tél vonyított, tombolt,
s dühös kutyaként
rázta jeges láncait.
Alig bírtam lépni a szélben.

Vagyok mennyország,
leszek az élet,
születtem porból,
s voltam az út.

A rózsa, a gerbera és a jácint
még mindig egymást ölelték
egy csokorban,
s a meleg szobából
ámulva nézték a hóvihart.

Ha lennél mennyország,
lennék egy angyal,
s te gyakran bezárnád
a szárnyaimat.

Háromszor hívtalak aznap,
ne menj ki a szélbe,
és te mind a háromszor
már kint vetted fel a mobilodat.

A tündérvirágok
– a rózsa, a gerbera s a jácint –
rád várnak,
nevetnek
– mint mindig –
és Istenhez küldik
az álmaikat.

Születtél porból
a mennyország szélén,
s ím Te vagy az élet,
és Te vagy az út.

2012.

Fénykép006 (2)

VI. fejezet

VI. fejezet

Huszonkettedik kép

Egy pár szót most magamról. Miért ne lennék A Végzet Könyvének szereplője én is, aki a képeket leírom? Egy kis önzés. Engedélyezett, éppen úgy ahogyan a párbeszédek, vagy az, hogy kérdések, közbeszólások formájában a képekben jelen legyek. Sir Arisztid intelme elgondolkodtatott. A képeket kapom. Egy kis valóság, egy kis képzelet. Bizonyosság és bizonytalanság miközben leírom, amit látok. Először csak érdekesnek találtam – rendkívül jól szórakozom közben, amíg egyet-egyet papírra vetek – de most már elkapott valamiféle láz. Nem szeretnék az őrültek házába kerülni, ezért a képek között szüneteket tartok, és a valóságba vissza-visszatérek.
Többnyire egy padon írok az udvaron. Rengeteg macska jár erre a szomszédokból. Van egy búsképű. Fekete-fehér a mintázata, ami az “arcán” is végigvonul. Őt bármikor felismerem, a többitől megkülönböztetem.
Aztán a galambokat szoktam még figyelni. Két galambfi. Nem fiókák, hiszen kint ülnek egy ágon, türelmesen várják, hogy az anyjuk megérkezzen, és a begyéből jóllakhassanak. Röpképesek. Egy ideig a juharfán voltak, aztán a szilvafára költöztek. Ma éppen nem látom őket sehol. Talán már teljesen önállóak lettek.
Ennyit dióhéjban, amit rólam tudni érdemes. Hogy ki vagyok? Egy ember, aki igyekszik Isten közelében lenni még akkor is, ha ez gyakran nem sikerül neki.
Valószínűleg A Végzet Könyve éppen azokat fogja megérinteni, akik ezt a közelséget keresik, de hozzám hasonlóan bizonytalanok. A többi nem fontos, csak a szeretet, amely körülölel minket.
Magamon érzem. Érzed Te is!

Várom a képet.
Addig írom majd A Végzet Könyvét, amíg a képeket kapom és a hozzájuk tartozó magyarázatokat. Sem időben, sem terjedelmében nem tudom meghatározni, meddig tart ez a folyamat. De a legkevésbé sem nyugtalankodom emiatt, vagy legfeljebb egy kicsit a saját részem miatt.

Hiába várok.
A huszonkettedik kép magam vagyok. Amit elmeséltem: én, a könyv, a macskák, a pad, a galambok, a fák.

Magyarázat:
Isten jósága mindenkire árad, még akkor is, ha önmagáról kicsit sem, vagy egyáltalán nem hiszi valaki, hogy ennek a szerető fénynek a közelébe érhet.
Ilyenkor hatódik meg az emberi lélek, és kívül-belül folyó könnycseppeket kap, hogy érezze, minden nagy folyam cseppekből áll, és ezek a cseppek előbb-utóbb elérik a tengert.
Köszönöm Istenem.

Huszonharmadik kép

Repülőgép. Kívülről is látom, és belülről is, szinte egyszerre. Belül magas támlájú, fehéres vajszínű, keskeny ülések vonják magukra a tekintetemet. Kívül-belül kör alakú ablakok. Inkább olyanok, mintha hajó kabin ablakai lennének. Egészen közelről nézem kint az egyiket. Ronda, világos gumigyűrű veszi körbe. Itt-ott töredezett, repedt a gumi, látszik, hogy az idő vasfoga már kikezdte. Nem szívesen repülnék ilyen ablakokkal. Pedig belül a repülő szép, kifejezetten elegáns, tiszta.
Messziről látom most a gépet. Olyan, mintha makett lenne. Utasszállító, ahogyan belülről már leírtam, és ez látszik a maketten is.
Képzeletben leülök egy székre. Nézek ki az ablakon. Bentről már nem is olyan veszélyes. Fehér felhő szelvénye és fölötte a kék ég világít.  A gép repül velem, és közben érzem, hogy már gép nélkül repülök tovább a felhők felett. A testem nincs ott, csak a lelkem. Nem száguldozik, de folyamatos és egyenletes tempóval száll az égen. A felhők így felülről is szépek, de semmi különöset nem látok rajtuk. Viszont odalent van egy sziget.
A szigeten repülőgép roncsa. Már réges-régen ott lehet, mert a zöld növények, liánok körbenőtték. Rossz állapotban van, de felismerem, ugyanaz a gép, amelyet makettként utasszállítónak láttam. Most eredeti nagyságában és szemből van velem. A pilótafülkén sötétek az üvegek, méregzöld-szürkés színük van. A valaha fehér gép is szürkés, itt ezen a  – valószínűleg trópusi – szigeten, a fák tetején, liánokkal befonva. Nem szeretnék bemenni, hogy lássam az üléseket. Még egyszer megnézem inkább távolabbról a gépet, hogy jól az emlékezetembe véssem. Újra a felhők felett vagyok. (Van a lelkem. ) Ott maradok.

Az életünk egy nagy utazás (közhelyes gondolat, de igaz).
Az életünk egy nagy utazás, de nem mindegy, melyik repülőgépre szállunk fel, és ott hová ülünk. Szerencsések azok, akik az ablak mellett kapnak helyet, mert akik így ülnek, többet látnak a földi világból, mint azok, akik csak belülről bámulják a folyosót, az utasteret. A legfontosabb azonban az, hogy gépünk célba érjen. Mit ér az utazás azoknak, akik a elérni kívánt távoli városok helyett egy elveszett sziget fái közt lelik haláluk, vagy szerencsés landolás után földet érnek, de ott rekednek a szigeten, és nem láthatják többé szeretteiket?
Nem lehet ugyan teljes bizonyossággal tudni, hogy melyik gép az, amelyik biztonságban célba ér, és melyik az, amelyiken ne foglaljunk helyet, ha életfeladatunkról azt gondoljuk, hogy itt e földön még nem ért véget, ám nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy véletlenek nincsenek. Magunk döntünk, magunk határozzuk meg a sorsunk, és magunk határozzuk meg magunknak a végzetet. Még akkor is számunkra ez az adott pillanatban  nehezen érthető, mert nem számolunk, nem számolhatunk előre ilyen vagy olyan irányú döntésünk következményeivel.

Minden lélek szeret a felhők fölött szállni, és minden ember szereti azt hinni, hogy a sorsa, amit a földön beteljesít, fontos vagy fontossá válik. Ez így is van, de nem úgy, ahogyan azt a legtöbb ember hiszi vagy elképzeli. Néha be kell menni repülőgépünk elhagyott roncsába is, hogy valódi sorsunkat megértsük, az teljes legyen, mert lehet, hogy nem szép látvány foszló emberi maradványunkat viszont felismerni, de az érett lélek nem válogathat. A “nem szeretem”-nek tűnő dolgokat is el kell hogy lássa itt a földön. Azt, hogy felkeljen, ha csörög a vekker, akkor is, ha nincs ínyére az ébredés, mert aludna még. Azt, hogy a saját testi sarát eltakarítsa maga után, ne kelljen bűzben élnie… Ezek olyan dolgok, amelyek messziről nem tűnnek sorsnak, életfeladatnak.
Pedig azok.
Legyen a lelked a felhők felett, de ne félj megnézni repülőgéped roncsán saját tested foszló mivoltát, mert azt is te vagy, aki emberként tested szerves anyagát kiszolgálod.

Huszonnegyedik kép

Eddig mindig “képzelt” képeket írtam, s különösen ügyeltem arra, hogy az előttem lévő valóságot ne jelenítsem meg soha sem.
De most nagyon érdekes lett a valóság képe.
Dohányzom. Rossz szokás. Többen haragszanak érte a környezetemből. Haragszom magamra én is. Mindig azt mondom, hogy egyszer abbahagyom. De nem tudom, melyik próbálkozásom lesz az, amikor tényleg sikerül.
Előttem van a hamutál. Amolyan álló, fém, ősi, mozgatható, kinti szerkezet. Csikktartótál részét már régen mostam, és teljesen szürke a rárakódott hamutól az amúgy is szürke alumínium. Az előbb beledobtam egy kicsike cukros papírt. Arany szegélye fénylő mályvában folytatódik, és ahogyan a napfényt visszatükrözi, az gyönyörű sárga és rózsaszín formát hagy a szürke felületen. Amikor a szellő emelgeti a papírt, az alakzat még mozog is. A színes képpel nincs is gond, de honnan kapok én ehhez az “aranybarlanghoz” magyarázatot?
– Te tudnál valamit néhány színes vonalábrához hozzáfűzni?
– Nem én.
– Látod, én sem tudok!
– De nézd, a “képen” a szürkében valami van. Egy bálna feje. Nem is bálnafej, alatta nőtt egy arcforma. Szürke bálna-sapkás manó.
– Nos, a manókról tudnék mesélni.
– Akkor jó!

Leírom gyorsan a képeket, mert ahogyan a papír a széltől mozog, már egy új arc bontakozik ki a vékony szürke hamurétegen. Egy kalapos manó. oroszlánra hasonlít az arca. Aztán kettéválik, és előtte lesz még egy fejecske. Kalapos oroszlán-manó két fejjel.

– Két manóról már jobban tudsz mesélni?
– Várj türelemmel!

Vártam, és jött is a harmadik manó, egy fiatal. Először nem tudtam, hogy kutyára vagy bárányra hasonlít-e az arca, aztán rájöttem, hogy egy sárkányra, de addigra a sárkánykája az arcának a jobb oldali részéből is kiformálódott ugyanúgy.

Közben, amíg írtam, eltűntek a hamutál oldaláról a sárga és rózsaszín fények, és egy ideje semmi sem látszik csak a szürkeség. El is költöztem ezek után a napról, de amíg magammal hoztam a hamusom azon újra feltűnt a sárga barlang.

– Pedig a manók, a törpék nem barlangokban laknak, és nem is a föld alatt, ahogyan az emberek ezt a meséikben elmondják. Az igazi manók…
– Szépek?
– Nagyon. Az igazi manók az emberek lelkében laknak. Ők szövik az álmokat, a gondolatokban megjelenő varázsos történeteket, az igazi mesét.
– De ha a meséket is ők szövik, akkor miért rakják magukat ezekben a mesékben a föld alá a barlangokba?
– Nem tudom. Furcsa jószágok ezek a manók. Némelyik gonosz közülük, nem annyira nagyon gonosz, mint a gonosz lelkek, de merő tréfából cseleket eszelnek ki, és becsapják az embereket. S ilyenkor azok felsóhajtanak: “Ó,  csak a képzeletem játszott velem!” , “De szép képet láttam!” , “De kár, hogy nem érhetem el!”
Ne hagyd, hogy a manók játékszere légy! Az elérhető, a megfogható dolgokra vágyj, azokra, amik valóban ott vannak a közeledben. Azoknak örülj, és kergesd el lelked manóit, ha túlzottan hamis képeket, illúziókat festenek neked. Jó az ábrándokban elmerülni, de még jobb, ha megvalósítható álmaid vannak, és földi életedet a földön járva, azon két lábbal állva próbálod meg teljessé tenni.
– De soha nem lettek volna nagy felfedezések, technikai csodák, ha az emberek nem merték volna hihetetlennek tűnő álmaiknak élni, és ezeket megvalósítani, elérni.
– Felfedező leszel?
– Nem, nem hiszem.
– Nos, vannak jó manók is. Kicsit szintén furcsák, mert szárnyakat rajzolnak a lóra, amit aztán Pegazusnak elneveznek, de ők segítik az emberi szellemet, hogy az elérhetetlennek tűnő vágyakból valóság legyen. Eleget hallottál a manókról?
– Azt hiszem, mára, igen. De mi van a bálnával, az oroszlánnal, a sárkánnyal, amik a manók mellett megjelentek?
– A képzeleted játékai. Mondtam, hogy óvatosan bánj a manókkal, de te nem hitted el.
– Úgy gondolom, jobban járok, ha megfogadom a tanácsaid. A mában élek, és nem az ábrándokban keresek menedéket.
– Szerintem is!
– Azért furcsa, hogy éppen az első valóságból leírt képnél mesélted el, miként játszik az emberekkel a képzelet.
– Mindennek eljön a maga ideje. A mosolynak is. S ha én is egy manó vagyok?
– Menj már! És milyen? Jó manó vagy rossz manó?
– Azt hiszed, ha rossz lennék, elárulnám? Menj már! – Így kell mondani?

Huszonötödik kép

Zöld varangy. Gyakran láttam zöld varangyot, de ez itt nem olyan “közönséges” zöld varangy. Néha megnő, hatalmas naggyá válik, olajos barna színe lesz, és ilyenkor egy föld alatti üregben látom. Néha egészen kicsike. Élnek rajta az eredeti színei: a zöld, a halvány barna, viszont a szeme fölött kicsi szarvacskákat is kap, mint a trópusi szarvasbéka. Aranyos.
Zöld varangy. Most saját méretében, formájában újra, ám amikor elindul, úgy mászik elnyújtott hátsólábakkal, mint rokona a barna varangy. Már az alakja is ilyenre változik. Egy fa tövénél ült eddig az árnyékban, és most kíváncsian nézem, merre indul. Alig megy fél métert előre, megfordul, visszavonszolja magát a feketés kérgű fa felé, aminek a törzsén alul eközben megnyílik egy üreg a gyökerek fölött. A barna varangy bebújik, és már mint zöld kukucskál ki onnan felém – már amennyi látszik belőle. A fejét tudom kivenni biztosan.
Hirtelen az üreg a fán bezárul. Mintha egy fekete acéllap csukódna rá fentről a fakéregből. Az acéllap marad az üreg boltívén.
Bezárul a kép is.

Életünkben a változások rossz vagy jó hatást gyakorolnak lelkünk minőségére. Nemcsak maga az emberi egyed jelleme, hanem annak lelkének minősége is folyamatosan változik, amíg földi élete tart.
Egy-egy esemény, történés, cselekvés vagy a cselekvések láncolata hatást gyakorol az ember jellemére, de ez a hatás itt nem áll meg, mert továbbgyűrűzik a szellemi, lelki fejlődése felé.
Azt már tudod, hogy az emberek különböző lelki fejlettséggel születnek a földre, és így vannak jelen együtt egy időben. Csak amíg a test fejlettsége, és annak változása kívülről látszik, így könnyű eldönteni, hogy kisbaba vagy aggastyán korban van-e az illető, a lelki fejlettséget nehéz megállapítani. Még azoknak is nehéz, akik csak lélekkel, test nélkül vannak jelen a földi környezetben.
A testi fejlődés során nem fordul elő, hogy valaki felnőtté válik, aztán baba testet kap újra. (Bár gondolkodásában, viselkedésében bekövetkezhet ilyen változás is.) A gyermekből ezért felnőtt lesz, a felnőtt megöregszik, és idős emberré válik, ha megéri ezt a kort is a teste.
A lélek fejlődése is hasonló változáson esik keresztül, azonban itt visszalépések is lehetségesek.
A test fejlődésében az elfogyasztott tápláléknak van jelentős szerepe, az, oxigénnek, a víznek, és még sorolhatnánk hosszan, hogy mi mindennek kell megfelelő időben a megfelelő mennyiségben jelen lenni ahhoz, hogy a test sejtjei élni tudjanak.
A lélek fejlődésében a földön eltöltött idő alatt bekövetkezett cselekedeteink kapnak kiemelt helyet, de a szavaink, sőt a gondolataink is erős hatással vannak erre a fejlődésre.
Az erkölcs a társadalom, az emberi közösségben való együttélés miatt alakul ki, ebből ered, s ezzel van kölcsönhatásban. A belső morál ennél jóval erősebb kell hogy legyen, mert a lélek a fejlődése során egy még magasabb szintű felső morálnak kell, hogy megfeleljen.

A békák, a varangyok folyamatosan alkalmazkodnak környezetükhöz. Petecsomóban vagy petezsinórban vízbe kerülnek, ott ebihalként kopoltyúval lélegeznek, majd kifejlődve a szárazföldön tüdővel és a bőrükön át is. Változnak, alkalmazkodnak a környezetükhöz, ahogyan az ember élete során a testi korához elvárható társadalmi normákhoz igazodik többnyire.

Azonban a lélek más. Hol ilyen, hol olyan formát vesz fel. Hol előbújik rejtekéből, és útnak indul, hol vaslemezzel teljesen elzárkózik üregében, és senki sem tudhatja, hogy ott van-e még a testben, vagy éppen hol van.
Nem olyan furcsa ez, mint amilyen furcsának messziről tűnik.

V. fejezet

V. fejezet

Huszonegyedik kép

Sir Arisztid. De lehet, hogy Aristid. Angliában élt.
A korszakkal és az évszázaddal mind a ketten bajban vagyunk. A XVI. századtól a XIX.-ig lehet bármi. Őt magát kétféle alakban látom.
Az első képen tekintélyes a megjelenése. Hosszú, sötét, malaclopó-szerű kabátot visel. A fején kalapja, érdekes, magas. Nem túl széles, de nem is keskeny karimája van. A haja hullámos, félhosszú, barna. Fehér fodros a zsabója. (Azt hiszem, így hívják azt az előkét, ami az ingnyakból a mellényre kilóg.) Selyem mellénye van. Mintás. Rajta óralánc, amely a zsebből, azt hiszem, a gombig fityeg.
Magas, de inkább nagy termetű, mint kövér. Mindazon által a tekintélyes szó testét is megilleti. Az egész megjelenése sugározza az adott társadalomban lévő megbecsült helyét.
Sir Arisztid alkímiával foglalkozott. A látomásait írta le, de ezek soha nem láttak napvilágot.

A második kép már siralmas. Egészen tisztán látok egy pincehelyiséget. Rendetlen, koszos, ablaktalan. Fáklya világítja meg, amely kormos füsttel ég. Lehet, hogy hátul a polcokon különféle üvegecskék vannak, de oda már nem ér el a fény. Ami biztos: egy egyszerű, megmunkálatlan faasztal. Az asztalon lúdtoll. Tintatartó. Pergamenszerű, sárgás lapok. Az írás szépen indul, aztán a betűk megnőnek, ákom-bákomok lesznek. Pacák vannak alul a sárga lapon.
Arisztid lefogyott. Arca beesett. Termete is mintha kisebb lenne. Sovány, vézna. Szakállat visel, haja csapzott. Nem ősz, hanem sárga, fakó színe van. Egy ing van rajta, az is sárgás, megviselt.
A sarokban guggol, majd fel-alá járkál. A fáklya sercegve ég. Fölötte feketén kormos a fal.
Lefekszik egy priccs-szerű helyre a pincében. Arisztid meghal.
Szolgálók találják meg. Kiviszik. Az egyikük fehér főkötőben van. Ő szedi össze a sárga lapokat. Az udvaron tüzet gyújt, és más holmikkal együtt elégeti.

Kora reggelről írom a képeket. Nehezen kapok levegőt. Sírás kerülget. Nagyon fáj látnom azt a tüzet és az égő tekercseket.

Minden ember, vagy csaknem minden ember életében bekövetkezik egy olyan pillanat, amikor azt hiszi, élete, földi pályafutása értelmet nyer. Pedig ez nem így van. Csupán önbecsapás, ha bármely dologról azt hisszük, vagy bármely dologra azt mondjuk, hogy én itt e földön ezért vagy azért éltem. Földi életünk összes értelme annyi, hogy Isten szeretetre tanít minket. Ne lelkesedj, hát, túlzottan nemes földi eszmékért, vagy célokért, mert a földi lét értelmét odaát már teljesen más megvilágításban fogod találni. De tégy meg mindent, amit itt a földön jó szándékkal és saját akaratodból megtehetsz, hogy Isten szerető fényét embertársaidnak közvetíthesd.

Sir Arisztid, azt kérte, hogy az ő képét külön jelenítsem meg. Én pedig így teszek. Ezért a képeket fejezetekre osztom, és a huszonegyedik kép külön fejezetben lesz itt A Végzet Könyvében. Neki. Mert úgy érzem, hálával tartozom ezekért a képekért és magyarázatokért.

Sir Arisztid, Isten békéje legyen a Te lelkeddel.

Ungvárit / Klóropál

Ungvárit / Klóropál

A klóropál vagy más néven ungvárit az opál egyik változata, víztartalmú és kovasavban igen gazdag vasszilikát, sárgás-zöld színű ásvány.
(H6Fe2Si3O12 + 2H2O)
fenykep-0005

Az OPÁL amorf rendszerben kristályosodó színtelen vagy fehér, vörös, színjátszó, barna, sárga, zöld, szürke és kék színekben előforduló ásvány.
Az oxidok és hidroxidok osztályába tartozik. A kvarc-csoport tagja.

Hidrotermálisan kiömlési kőzetekben és tufákban, vulkáni kőzetek és tuffitok különböző típusaiban, üledékes kőzetekben, szerves üledékekben, hévforrásokban, ritkán hidrotermális erekben, másodlagosan különböző kőzetek mállási öveiben képződik.
fenykep-0013

Változatai: üvegopál / hialit (színtelen, víztiszta, üvegszerű), tejopál (tejfehér, áttetsző), nemesopál (színjátszó, opalizáló), tűzopál (vörös, narancsvörös, vörösbarna, átlátszó-áttetsző), feketeopál (fekete), májopál (barna árnyalataiban jelenik meg), viaszopál (sárgásbarna), ungvárit / kloropál (zöld, nontronittal szoros összenövés), jáspopál (vörösbarna, vörös, hematit színezi), faopál (amikor az opálanyag növényi részeket kövesít).

fenykep-0072

Hatásai: A zöld opál a szív köve. Gyógyítja a májat, a vesét és az ivarmirigyeket.

IV. fejezet

IV. fejezet

Tizenhatodik kép

Kerítés. Öntött vasból készült. Nagyon szép munka. Sokfelé meghajló, domború, homorú, légies. Fekete. Alul téglafalacska, két oldalt egy-egy téglaoszlop. Égetett dísztéglából, fugázottan. Csiszolt műkőlapok védik a téglalábazatot és felül az oszlopot. A kerítés mögött gondozott park-szerű udvar. Pázsit, bokrok. Látni az emeletes épület falát, a járdát követő lépcsőfeljáratot, egy földszinti ablakot. Valamilyen közintézmény udvara lehet, de mindenképpen valaki számára fontos, szépen gondozott városi épület. Iskola vagy középiskola. Már látszik az ovális alakú fehér tábla a bejárat melletti falon jobb oldalán. Fekete betűk körben, címer lehet középen. Most nincs a lépcsőn senki, de el lehet képzelni, ahogy néhány jól nevelt diák a könyveit mellkasához szorítva sétálgat, beszélget ott. Most zárva van az ablak, de el lehet képzelni, hogy kinyitva hallanánk az énekórán előskálázó tanárnő hangjait, és a kórusban ráfelelő, megismételt skálát. Hallom. Látom a tanárnőt, a diákokat. Aztán újra a zárt ablakot, az udvart, a pázsitot. A kerítés íves pálcái előtt, kint a járdán vagyok.

Nagyon szűk hely az, ami a képzeletet és a valóságot összeköti. Egy keskeny és többnyire sötét folyosó, ahol az egyik fénylő teremből kilépve a másikba átjutunk. Gyakran közlekedünk ezen a folyosón, szét sem nézünk, átlépünk a másik terembe, mert akik a folyosón ott rekednek, azok őrületek lesznek. Őrültek lesznek a folyosón meg nem álló, szabályosan közlekedő emberek szemében, és amíg a szabályossághoz hozzátartozik, hogy a képzelet terméből a művészek és a feltalálók átviszik az ott látott dolgokat, addig szabálytalannak tűnik, ha a valóság részeit átvisszük a képzeletünkbe. Pedig átvisszük minden este, és ez éjjelente álmainkban jelenik meg.
Nem szeretünk a folyosón megállni. Pedig érdekes hely, főként ha a két nyitott szemben lévő teremből is fény ömlik rá. Ilyenkor látjuk azt a könyvet szorongató diákot az iskola lépcsőjén, aki talán nem volt ott soha, és ilyenkor van az, hogy halljuk a tanteremből hogyan szűrődik ki az énekszó, a muzsika, azok a hangok, amik talán még nem voltak, és nem is lesznek ott soha.
Foggal-körömmel ragaszkodunk a leírható, megfogható, megismerhető világhoz, és gondosan bezárjuk az ajtókat magunk mögött, sötétben hagyva a folyosót, ami a nyitott ajtók között a fényben fürdene.

Tizenhetedik kép

Zöld mező. Egy domboldal. Középen a domboldalon, mintha nem is a mezőn lenne, de mégis ott van beszúrva: egy kard. Mellette megjelenik egy fiúcska. Tíz év körüli, kerekded arca és hullámos, hosszabb, barna haja van. Csaknem meztelen, egyetlen fehér ágyéktakarót visel. Talán már láttam egy festményen ezt a fiúcskát. Csakhogy az én fiúcskám él, nevet, mozog, rám mosolyog.
Olyan furcsa ez a kard is. Egyszer acélból látom, fogója felett, vékony félkör alakú acélpánt, és vékony, mint a vívók tőre. Máskor színes drágakövekkel gazdagon kirakott hüvelyben, ami szinte be sincs szúrva a földbe, a markolata is vastag színarany, egyszerű fogóján körbecsavarodó folyamatos, párhuzamos bevésés a díszítés.
Ennyi a kép: a mező, a mosolygó, hullámos barna hajú fiúcska, a kétféleképpen látható kard.

“Isten útjai kifürkészhetetlenek”. Nem annak és olyannak látjuk, érzékeljük Őt, mint ami való, csak annak, amit mutatni enged magából. Ezért más és más mindenkinek az Istenről alkotott képe. Egyik kép sem helyes, és egyik kép sem helytelen. Isten irgalma végtelen.
Ennyi a magyarázat a képhez, s ha most te is azt kérded, amit én, hogy ” és hol van a mező, hol van a kard?!” Majd más kérdést kapsz: Ki mondta neked, hogy képzeld el ezeket? Isten sem kéri, hogy képzeld el Őt, te mégis megteszed.
Nincsen mező, és nincsen kard. Csak az élő Isten van, és ha szeretettel nézed Őt, akkor rád mosolyog.
Olvasni is csak azt olvashatod el, amit Isten megenged neked.


Tizennyolcadik kép

Az éjjeli égbolton látok számtalan fénylő csillagot kör alakú, de nem szabályos kör alakban. A csillagok között ködszerű képződmény fénylik mintegy beburkolva ezeket. Ez az egyetlen alakzat van az égen, körülötte sötétség, de nem korom fekete. Távoli galaxis lehet, s maga a fénylő köd is lehet igen távoli, parányinak látszó milliárd és milliárd csillag összessége. Talán tényleg az, talán mégsem.
Közelebbről nézném, de eltűnik, helyén sárgás-fehéres lesz az égbolt, amit oválisan lila vesz körül. A homok színű fénylő alakban a lila burkon belül füstfelhők gomolyognak. Talán csillag születik, mert egyre fénylőbb, világosabb, aranylóbb. Már csak az arany-sárga gomolygó felhőket látom. Narancsvörös izzó korong van mögötte.
Hirtelen gömb alakra vált, sárgás-fehéres színű lesz, és apró lyukakon kékes színű fények áradnak ki belőle mindenünnen. A sugár nyalábok valamennyi létező irányban a gömbből kiindulva szétszóródnak az égen.

A betegség az ember életébe váratlanul köszönt be. Ha elhagyja magát, akkor elhatalmasodik rajta. Ha idejében felfedezi magán, és kúrálni kezdi szerveit, sikeresen veszi fel a harcot. A szervezet ilyenkor többnyire helyreállítja önmagát. A csillagok és az emberi sejtek, a galaxisok és az emberi szervek ugyanúgy működnek.
Aki az analógiát tovább viszi, annak eszébe jut, hogy talán nemcsak egyetlen univerzum létezik. Világegyetemnek hívjuk azt, amiben minden létező dolog benne van. Azok a létező dolgok, amiket mi ismerünk. Egy emberi szervezetben is minden benne van, ami a létezéshez szükségszerű.
A végtelen idő birodalmában tökéletesen mindegy, hogy egy ezredmásodpercet mérnek-e, vagy milliárdnyi éveket. Az élő-anyag ugyanazt a feladatot kapja, ha egy ezredmásodpercet vagy egy évmilliárdot fog betölteni.
Nekünk viszont ez az elképzelés szokatlan, hiszen önmagunk idejével mérünk, és önmagunk méreteihez képest határozunk meg távolságokat.
Amikor a fény a gömbből kiárad, minden irányban szétterjed, csillagnak látjuk, pedig lehet, hogy csak egy pirosan izzó korong, vagy egy emberi vörös vérsejt.

Tizenkilencedik kép

Valamiféle állatot kértem, mert már régen volt. Kaptam. Egy jégmadarat. Jaj, nem tetszik nekem mégsem, de úgy látszik, hiába berzenkedek, újra és újra ezt a különös madarat látom, s amíg le nem írom a képet, másikat várhatóan nem kapok.
Nem igazán jégmadár ez, csak a tartása, alakja hasonló. Fején, mint a harkályoknak, piros a “sapkája”, fehér a nyaka, a melle, a háta, és zöldek a szárnyai. Igen élénk, erős színek vannak rajta, amelyek elhatárolódnak, elkülönülnek, és én a piros-fehér-zöld nemzeti színeinknek a fejemben összerakom.
A madárkának vékony hosszú kampó szerű a csőre, mint egy kolibrinek. Úgy is használja. Egy fehér oszlopon felfutó zöld növényhez repül, amin egy nagy tölcsér alakú, mályva színű virág van. Kolibri módján fölötte szálldos, és nektárt szívogat belőle. Ahogyan ott lebeg láthatóvá válnak a vékony, igen gyenge, szinte semmire sem használható lábai.
Ennyi a kép. Nem több, s remélem, az értelmezés is hozzá gyorsan megkerül, és mielőbb túl leszünk rajta. Félek, amit mond majd, nem lesz a szívemhez közel.

A népek, a nemzetek magukat sokra tartják, de gőgjükkel nem mennek semmire. A legtöbb országban, térképen körülhatárolt földrajzi területen, sokféle népcsoport él. Ha egységbe akarják őket olvasztani, mint a jégmadár-fakopáncs-kolibri siralmas képet mutat, míg festett színei nem előreviszik, csak hátráltatják, és nevetségessé teszik. Soha sem a színek a fontosak, hanem, hogy azok a szervek, amelyeket a nemzet-madár kifejleszt hozzá és a környezetéhez is jól alkalmazkodjanak, mert nincs szüksége erős lábra, ha van elég jó, izmos szárnya, amely pihenés nélkül képes a magasban tartani. Ha a csőre alkalmas, úgy nektárral táplálja testét, s hagyja más madarakra, hogy azok másféle csőrökkel törjenek fel magvakat.

Huszadik kép

Vékony aranyláncon nagy, lapított aranykarika van. Mint egy inga, jobbra-balra kileng. Át is változik valódi ingává egy régi felhúzható falióra alatt. A karika közepe megtelik, fehér számlapos óralap lesz belőle. Római számokkal alul is az időt mutatja a fali óraszerkezet alatt az inga körlapján “nőtt” óra. Látom a kis és a nagymutatót is. Éppen három óra van. Felül megszólal a szerkezet. Kis fából faragott, bamba kakukk bújik ki a tetőn lévő kisablakon. Háromszor kakukkol, majd ajtócskája becsapódik, s nem nyílik ki újra. Eléggé nyamvadt kis famadárka volt.
Az inga megáll. Hosszú aranypálca nyelve lassan lefelé nyúlik, és közben a falióra két felhúzó súlya felemelkedik. A súlyok az óra házának koppannak, az inga leér csaknem a földig.
Vége van.

Egyszer mindennek vége van, amit idővel lehet mérni. Ne mérj, hát, órákban, napokban, hetekben, hónapokban. Mondd azt, hogy egyszer, vagy mondd azt, hogy még soha sem. Mondd azt, hogy nagyon, mondd, hogy erősen, és érezd is úgy.
Azok a dolgok, amik megtörténtek, már meg nem változtathatók. Előre figyelj ezért. Nem számít, hogy egy aranylánc karikával, vagy egy egyszerű inga ad-e neked mozgásteret, nem számít, hogy az időd változását magadon vagy másokon méred-e. Egy silányan faragott kakukk is ugyanúgy megmondja földi időd végének közelségét, mint egy míves szerkezet. Tudnod kell viszont, hogy egyszer megnyúlik az inga nyelve, ezért élj addig úgy, mintha előtte nem éltél volna még soha sem. De ne hagyd, hogy az idő sürgessen, ne az időnek élj, hanem magadnak, erősen és nagyon, és érezd is úgy. Légy barátságban az idővel, de ne hagyd, hogy ott üljön a válladon. Ingaként mozogsz, és óra van feletted, de az időt te magad is mutathatod, ha benned él az óra.

Page 1 of 2

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén