(és valahol távolban ott a Helikon)

szárnyát-vesztett paripám
nem legel a réten
nem legel a réten, istállóba tér be
istállóba tér be
s parazsat eszik

valamikor régen
– csillag volt az égen –
az északi fényben
varázs villogott…
valamikor régen
csillag volt az égen
– s a magány
zörgetett be minden
bús napon

gyönyörű pej paripám
kint legelt a réten
kint legelt a réten, angyalok vigyázták
angyalok vigyázták
gyenge lépteit

aztán csak jöttél Te

szárnyát-vesztett paripám
istállóba tért be
istállóba tért be, parazsat evett
parazsat evett
és friss vizet ivott

aranyos zabláját
maga kérte szépen
maga kérte szépen, ne vigyázzák többet
ne vigyázzák többet
őt az angyalok

nem szökik meg eztán
ha kinő a szárnya
ha kinő a szárnya tüzes éjszakában
tüzes éjszakában
táncol Pégaszosz

valamikor egyszer
csillag lesz az égen
– csillag lesz az égen
és a sarki fényben
majd a Hold ragyog

 

2012.