Amikor az idén a télhez
a hajnal először fagy-zöngét rakott,
üvegdíszekké váltak az út menti fák
lehajló ágai, a bokrok vesszei,
s az elhagyott gazok.

Nem a pénzben,
hanem a fényben,
nem a boltok polcain,
hanem a lélek húrjain,
nem a hideg csillagokban,
hanem az imában elmorzsolt szavakban …
az imákban elmorzsolt szavakban
lakik a Karácsony.

A Te szívedben ott van,
és az én szívemben ott van.

—
Meseföldön fehér pelyhek
pörgős táncot járnak,
Pancsinelló arany-arcát
elhagyja a bánat.

—

Nincs az irigységben,
és nincs a kapzsiságban.
de itt van az Igében,
s az adakozásban.
Nincs a kevélységben,
s nincs a hiúságban,
alázatot keres
egyszerű ruhában.

A Te szívedben ott van,
s az én szívemben ott van.
Bennünk és köröttünk

Karácsony ragyog majd,

és nem a hangszórókon keresztül
szól hozzánk az Isten,
hanem egy koldús énekében.

—

Mese-földön ezüst pelyhek
lassú táncot járnak.
Őrbottyánban mosolyban és
ölelésben lakik a varázslat.

—

Hisz’ tudod, mi itt mindannyian
csak csodákkal játszunk,
s januárban majd azt mondjuk,
“Mindjárt jön Karácsony!”

2023. decemberreceived_1375790136490142