Pongrácz Ágnes

versek, gyöngyök, kristályok

Category: vers (Page 1 of 4)

ha majd fatörzs leszel

ha majd fatörzs leszel
s állnod kell
szárazon-árván
ne gondold azt
hogy ennyi volt a lét
és neked semmi nem maradt
mert ott vannak a felhők

ha hallod a dús lombú füzek
tarka kacagását
irigyük ne maradj
nézz mélyen magadba
s légy szabad
mert bizony mondom néked
ott vannak a felhők fehéren az égen
a megcsonkult és feketévé égett
karjaid alatt

2014.

Nincs dal

nincs dal
csak a szívek ritmusa lüktet
nincs dal
csak a tűz duruzsol – pattog – lángnyelvek repülnek fel a mennybe
nincs dal
este van –  az angyalok már lepihentek  – az álmaikból öltözik a hajnal

és reggel majd új dal születik az új igazaknak
táncot jár az élet
könnyű szellő lebben
levelek feleselnek a fákon
harmat csillan egy gyönge virágon

ránk mosolyog az Isten
s milyen jó hogy íze van ekkor a pillanatoknak

2012.

még várom a májust

még várom a májust
de már nincs hazugság
nem teszek morzsolt álmokat
egy-egy elhűlt percbe
és nem csalok át óriást
ebbe a törpe-kertbe
de jaj ne hidd
hogy már nem látom
mikor térdel le a tél a nyárhoz
és hogyan izzik a zöld a vékony ágon
még várom a májust
de már nem teremtek életet a zajra
nincs időm
mert élek a zajban a nyugalomban
és jön Orsi jön és fáradhatatlan
Gyuszi csak beszél és beszél és beszél
a nyuszi most a bundáját kigombolja
de Gyuszi csak beszél és beszél és
jönnek a többiek is sorban
meg a mesék a dalok a szerepek
a rajzok a játék az olvasás az egerek
ezek mesebeli gyerekek
és te még nem szagoltál olyat mint
amilyen szerkesztőségünk van
hol fontos hol vicces
és a nagy forgatagban egy dolog biztos
délben mindig ebéd van
még várom a májust
talán majd egyszer itt lesz

2018.04.03.nyúl2 (2)

Az utolsó kupáig

Kattan a zár.
Nyílik az ajtó.
Kandalló tüze lobban.
Szürke szakállú törpék állnak
a vaskos tölgyfaasztal körül.
Odin belép. Leül.
Mesélni kezd.
Halk szava bejár kilenc világot.
Kilenc törpe áll most.
Mindegyik hallgat.
Thor kalapácsa vihart kavart ma.
Félnek.

(csak rólad álmodom,
fejfájással kelek,
és fekete felhőkön ébredek)

Odin mesél,
hogyan ért egymáshoz
a tűz s a jég,
óriások születtek, haltak,
Ymír koponyája lett az ég

(aztán egy szellő megfagy)

Kattan a zár.
Begurul egy gyűrű.
Kilencedik éjjel
Nyolc törpe hallgat.
Egy énekel
Lokiról, tréfáról,
Balder haláláról,
fagyöngyről.

(ha tudnád, mennyire szomjazom az igazságot,
mégis megértelek, egy alvó csillagról gyengéden folynak a könnyek,
hagyom, vezess,
és amíg átölelsz, meleged betölt)

Nyílik az ajtó.
Szél süvít rajta.
Odin nyolclábú lova felnyerít.
Nyolc törpe áll most.
Hét törpe hallgat.
Egy törpe meghalt.
Egy énekel
kígyóról, méregről,
amely lángolva örökké
Loki arcára rácsöpög.

(keresztbe rakott kévék gyűlnek a tarlón,
lassan aratják a búzaföldeket,
a kalász megérik a Napnak,
fejét lehajtja,
elviszik a termést)
Kandalló tüze lobban.
Fenrír néz ki onnan,
farkas-szörny pofája üvölt:
Ragnarok!
Minden törpe meghal.
Magam maradok.

(értem én,
neked nehéz,
nem adnak ingyen új világot,
de nézd, bezárt kapukon átlép a lelkem,
figyel téged, nem kér többet,
egy vékony zsineg átszakad,
a futó célba ér)

Kattan a zár.
Thor fia belép, leül.
Csak bort iszunk ma
rendületlenül,
valkűrök járnak táncot
teli kupánk körül.

2010.
http://epa.oszk.hu/02600/02690/00028/pdf/EPA02690_aghegy_2014_42-43_5743-5763.pdf

pa.oszk.hu/02600/02690/00028/pdf/EPA02690_aghegy_2014_42-43_5743-5763.pdf

Ballada a kékről

Apám szelleme megjelent,
sír a dal, az ősi nóta.
A sors virág: egy nefelejcs,
kék koszorú lett egy tóban,
ott ring, ott ring évek óta,
senki sem látja kék színét.
Apám szava nem volt sóhaj,
fodrozza szél a tó vizét.

Késsel nem ölnek szenteket,
fejüket tűzik karókra,
kezükből kicsit metszenek,
fogukat húzzák fogóval,
körmük van csak koporsóban.
Húsukat a hollók vigyék,
testüket dobják folyóba,
fodrozza szél a tó vizét.

Apám, ne mondd, hogy szent legyek,
szellemed se intsen jóra.
Békét nem hoznak fegyverek.
Legyen itt tárogató-dal,
szóljon csendes, esti óda,
érintse emberek szívét,
s ahogy véget ér a strófa,
fodrozza szél a tó vizét.

Ajánlás:
Herceg, lelked hárfa fogja,
és nem látod itt azt, mi szép,
nézz le egyszer – jól – a tóra, s
fodrozza szél a tó vizét.

palóc világtalálkozó 043

Ott vagyok / I am there

Ott vagyok

ahol a felhők szaladnak az égen,
ott, ahol az alkony magányos fát éget,
ott, ahol a hullám eléri a partot,
ott, ahol a lelked megérti a hangom,
ott, ahol az álmok átlépnek a fénybe,
ott, ahol az elméd már semmit meg nem érthet,
ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom,
s maradok örökre ott…

2004.

am there

where the clouds are running in the sky,
where the sunlight is burnning lonely pine,
where the waves are reaching at the side,
where your soul is seeing my flight,
where the dreams are crossing in the light,
where your mind could not understand mine,
I am there if I never tell your name,
and I will stay here forever …

2004th

palóc világtalálkozó 043

Ünnepek

Ünnepek

Tegnap rántott párizsi volt,
ma paprikás krumpli lesz…
… Egy olyan kést szeretnék,
amellyel a zöldséget pucolva,
meghámozhatnám az emlékeimet…

Mária hallgat,
sírnak mellette az évek,
ezüst-palástján gyöngyökké lesznek a könnyek,
egy Gyermeknek adja,
Mária hallgat.

Mondd, van-e menny, ahol elmerül egyszer a bánat?
Lesznek-e égi csodák, arany-ágra varázslat?

Mária hallgat,
a Gyermek a gyöngyöket méri.
Kétkarú mérleg.
Egy felén sorban az angyalok állnak.
Nincs már több angyal,
Mária hallgat.

Ha elmosogattam a tányérokat,
megtisztíthatnék néhány ablakot…
… Kinek hazudom, hogy nem fáj?!
Magamnak? A világnak?…
Gyávaság.

Mária eltűnt,
egy poros úton állok,
mellettem egy ház,
a házon felirat:
“Fogadó a két rozmárhoz”,
Mária eltűnt,
bemegyek.

Odabent, a padlón nehéz faasztalok, padok.
Üres a terem.
Várom a rozmárt, legalább az egyiket.
Jézus, az ács jön,
szemben velem leül:
– Ilyennek képzelted a Mennyországot?
Körbenézek,
egy petróleumlámpában a láng remeg…
– Uram, ezért?! Egy koszos kocsmapadért szenvedtem éveket?
Jézus nevet:
– Még visszamehetsz…
Utánam szól:
– Élj jól!

Mosolygok, amíg darabokra vágom a krumplit,
s talán valóban meg kellene törölnöm egy ablakot…

Mária előtt térdelek,
kezeim kulcsolom.
Ezüst-palástjáról
olvadva-kacagva hullnak a gyöngyök a földre,
csillagokká lesznek.
Holnap havazni fog.

Mária előtt térdelek,
magamnak semmit nem kérek,
csak Neked –

Mondd, van-e szebb hely a földi világnál?
Itt, ahol új napon új csoda kél,
kell-e a szürke varázslat?
Bírd el a jót, és
várnak az ünnepek égi hazádban…

2010.

október

– születésnapodra-

eltelt
az első ötven év

fekete hátú varjak
és aranyos szárnyú gerlicék
meneteltek rajta

aztán elérkezett
az ötvenegyedik

ezüst-sugara nőtt a napnak
magához ölelte a holdat
az égen virágok nyíltak
s kék-színű álmokat fújt a szél

csillagok lobbantak…

amikor délután elalszol
újra
szellő-lányok hintáznak az ágakon
– lerajzolom őket neked

majd Téged nézlek
és ha felébredsz
a fehérrel szegett
kerek tükröd leszek

2011.

A nap szeme

Ősz, te már itt laksz. A juhar-levéllel
földre rárázod keserű imámat.
Jajszavam hallgat, megül ékes erdőn,
kései köd lesz.

Rút ezüst felhőn napot ütni jöttem:
szórja rám fényét, sugarát kegyekkel.
Más felé néz most az arany-tekintet:
Lásd, neked árad.

2008.

 

egig_ero_fak

A végtelenbe nyúlva

Jeles Teréz : Égig érő fa című festményéhez

Uba vár
ott ül a semmi tövében
lábának ráncai földbe tapadnak
hét keze lendül az égre
még magasabbra

Uba áll
kék szemén ébred a szellő
dús haján angyali ének
röppen a légbe
még magasabbra
még magasabbra

Uba száll
végtelen álom az ujja
átviszi lelkem a szférán
s még magasabbra
még magasabbra
még magasabbra

lenéz – szédül – vár – mesét mond egy bonsainak
…most elhallgat…
2012.

egig_ero_fak

Page 1 of 4

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén