Pongrácz Ágnes

versek, gyöngyök, kristályok

Category: vers (Page 1 of 5)

20190626_164504

hitvallás virágok-napján

20190626_164240

 

lángoló fényben égnek a szirmok

csodaszót suttog a reggeli ég

bölcs-ragyogásban bibeszál hajlong

aranyló tükör lesz minden növény

látod az Isten hozzád is szól majd

ha ránézel és a rabja leszel

csak Őt tükrözni nagy felelősség

–  de értelmet nyerhet az életed

2013.

20190626_164504

20190626_164233

20190626_164308

20190626_164320

20190626_164419

20190626_164347

20190626_164936

20190626_165022

20190611_110556

20190611_110801

20190626_164510

farsang 2

Szárnyon

(Laktam sűrű erdőt,
laktam másvilágot,
csipke tüzén sírtam,
s elbújtam arra, hol a varjú se károg.
Bárhol is voltam, veled nem lehettem.)

Anyácskám, létem pillangó-álom.

(Arra járt velem a szerelem az éjjel,
ahol a halál nem mer átkelni csónakon,
arra járt velem a szerelem az éjjel,
ahol az érintés ont rózsaillatot.)

Anyácskám, emlékszel,
azon a nyáron, amikor a libacsapat otthagyott,
káromkodjak – mondtad – könnyeimet látva,
én hazudtam neked akkor ott
drága bizalmadért olcsó lúd-bűnbánatot.

(Laktam sűrű erdőt,
halál-dalt írtam szürke csónakon.)

Anyácskám, látod, most is félek,
becsapott világ ring ajtóm előtt,
valahol talán keresek kulcsot.

(Arra járnék már, ahol a mosolyod felébred,
altatót dúdolnék, mint az őrangyalod,
arra járnék már, ahol szemed tüzében
születnek szokatlan csillagok,
keskeny úton jönnék, lehet, lábujjhegyen,
s amikor elmennék, ajkam elrebegné
azt az egy nevet…)

2011.

farsang 2

Mickey Manuel

Mickey Manuel

(velünk az Isten)

Miki Manó felnőtt lett.
Hazaért,
bekapcsolta a gépet,
megnézte a ‘fészbuk’ üzenőfalát,
majd lement a földszinti pizzériába,
és rendelt egy ‘vega kaját’.

Miki Manó férfi lett.
Volt munkája, lakása,
‘leptopja’,
néhány ismerőse,
aki a bárba,
és pár ‘csaj’,
aki az ágyba
ment vele.

Miki Manó boldog lett.
Tudta, ami történik,
az nagyszerű, az megismételhetetlen,
az különleges és tökéletes.

Miki Manó meghalt.
Nem tartott kutyát.
2010.

Fénykép006

Yang

Fénykép007

Yang

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
és szobámba küldte az estét…

Vigyázz, Kincsem, az álmainkra,
mert megszöknek az apró réseken.

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
és szobámba küldte az estét,
fáradt-szürke félhomály lett…

A réseken megszökött álmokat néztem,
ahogyan hosszú zöld-arany fonalat hoznak,
s átszövik ezzel az életet.

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
és szobámba küldte az estét,
fáradt-szürke félhomály lett…
… kinyílott benne a képzelet:
utakat láttam,
s egy barna hídon
átballagtunk a Hold felett…

– ketten voltunk…

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
a szobámba küldte az estét,
s e fáradt-szürke félhomályban
rádöbbentem,
miként tettél fél-emberré.

…ezüstport szórnak az évek.
Kincsem, jól vigyázz, mikor, melyik
zsebedbe gyűjtöd ezt,
ha nekem adnád,
cserébe gyémántokat kapnál…
.. vagy…
.. talán …
…csak kitömném lelkemmel
kiürült zsebed.

2012.

Fénykép006

Fénykép008

Jobbágy Károly Emléknapra

cseresznye piroslik
május lett megint
talpaim alatt a daltalan napok
új-rögöcskék lesznek
vakondtúrás-módra
kárt hozva emelnek
hátam mögött siklanak az évek
az arcom elé néha ősz-szín rózsa téved
s felvillan a lényeg
hogy cseresznye piroslik
és május lett megint
s ha egészen mélyen az ősz-szirmokba nézek
akkor látom hogy
a május mindig eljön
mindig eljön és velünk marad
“Mondják, a Himnuszt énekelték”
s míg mondják – én apám hangját hallom – szakadozva
távol a puskáktól hazatért Pestről
szakaszokban
és rá három évre vette el anyámat
ősszel
“Mondják, a Himnuszt énekelték”
apám mesél
a dal marad
és marad a május
belépek az időbe
ahol rózsák zúgnak októberben
és álmokat rajzol homlokomra az este
vajon hogyan leszünk mi mind elfeledve
ha az unokáink szemeiből chipek
rögzítik majd a virtuál-holnapot
megmondjam
sehogy
mert mindig lesz május
és mindig lesz
aki tüzet gyújt szívével
a megfáradt-bágyadt szirmokon

2014.

Fogva-tartás

Fénykép-0114

Fogva-tartás

Vagyok a semmi a kék színű égen,
bezárt mosoly leszek a pokol tüzében,
arany-madár vagyok szürke varjú-testben,
két kezedből eszem, ne menj el, ne menj el…

2009.

Fénykép-0101

Fénykép-0102

Fénykép-0106

ha majd fatörzs leszel

ha majd fatörzs leszel
s állnod kell
szárazon-árván
ne gondold azt
hogy ennyi volt a lét
és neked semmi nem maradt
mert ott vannak a felhők

ha hallod a dús lombú füzek
tarka kacagását
irigyük ne maradj
nézz mélyen magadba
s légy szabad
mert bizony mondom néked
ott vannak a felhők fehéren az égen
a megcsonkult és feketévé égett
karjaid alatt

2014.

Nincs dal

nincs dal
csak a szívek ritmusa lüktet
nincs dal
csak a tűz duruzsol – pattog – lángnyelvek repülnek fel a mennybe
nincs dal
este van –  az angyalok már lepihentek  – az álmaikból öltözik a hajnal

és reggel majd új dal születik az új igazaknak
táncot jár az élet
könnyű szellő lebben
levelek feleselnek a fákon
harmat csillan egy gyönge virágon

ránk mosolyog az Isten
s milyen jó hogy íze van ekkor a pillanatoknak

2012.

még várom a májust

még várom a májust
de már nincs hazugság
nem teszek morzsolt álmokat
egy-egy elhűlt percbe
és nem csalok át óriást
ebbe a törpe-kertbe
de jaj ne hidd
hogy már nem látom
mikor térdel le a tél a nyárhoz
és hogyan izzik a zöld a vékony ágon
még várom a májust
de már nem teremtek életet a zajra
nincs időm
mert élek a zajban a nyugalomban
és jön Orsi jön és fáradhatatlan
Gyuszi csak beszél és beszél és beszél
a nyuszi most a bundáját kigombolja
de Gyuszi csak beszél és beszél és
jönnek a többiek is sorban
meg a mesék a dalok a szerepek
a rajzok a játék az olvasás az egerek
ezek mesebeli gyerekek
és te még nem szagoltál olyat mint
amilyen szerkesztőségünk van
hol fontos hol vicces
és a nagy forgatagban egy dolog biztos
délben mindig ebéd van
még várom a májust
talán majd egyszer itt lesz

2018.04.03.nyúl2 (2)

Az utolsó kupáig

Kattan a zár.
Nyílik az ajtó.
Kandalló tüze lobban.
Szürke szakállú törpék állnak
a vaskos tölgyfaasztal körül.
Odin belép. Leül.
Mesélni kezd.
Halk szava bejár kilenc világot.
Kilenc törpe áll most.
Mindegyik hallgat.
Thor kalapácsa vihart kavart ma.
Félnek.

(csak rólad álmodom,
fejfájással kelek,
és fekete felhőkön ébredek)

Odin mesél,
hogyan ért egymáshoz
a tűz s a jég,
óriások születtek, haltak,
Ymír koponyája lett az ég

(aztán egy szellő megfagy)

Kattan a zár.
Begurul egy gyűrű.
Kilencedik éjjel
Nyolc törpe hallgat.
Egy énekel
Lokiról, tréfáról,
Balder haláláról,
fagyöngyről.

(ha tudnád, mennyire szomjazom az igazságot,
mégis megértelek, egy alvó csillagról gyengéden folynak a könnyek,
hagyom, vezess,
és amíg átölelsz, meleged betölt)

Nyílik az ajtó.
Szél süvít rajta.
Odin nyolclábú lova felnyerít.
Nyolc törpe áll most.
Hét törpe hallgat.
Egy törpe meghalt.
Egy énekel
kígyóról, méregről,
amely lángolva örökké
Loki arcára rácsöpög.

(keresztbe rakott kévék gyűlnek a tarlón,
lassan aratják a búzaföldeket,
a kalász megérik a Napnak,
fejét lehajtja,
elviszik a termést)
Kandalló tüze lobban.
Fenrír néz ki onnan,
farkas-szörny pofája üvölt:
Ragnarok!
Minden törpe meghal.
Magam maradok.

(értem én,
neked nehéz,
nem adnak ingyen új világot,
de nézd, bezárt kapukon átlép a lelkem,
figyel téged, nem kér többet,
egy vékony zsineg átszakad,
a futó célba ér)

Kattan a zár.
Thor fia belép, leül.
Csak bort iszunk ma
rendületlenül,
valkűrök járnak táncot
teli kupánk körül.

2010.
http://epa.oszk.hu/02600/02690/00028/pdf/EPA02690_aghegy_2014_42-43_5743-5763.pdf

pa.oszk.hu/02600/02690/00028/pdf/EPA02690_aghegy_2014_42-43_5743-5763.pdf

Page 1 of 5

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén