Pongrácz Ágnes

versek, gyöngyök, kristályok

Category: vers (Page 1 of 4)

még várom a májust

még várom a májust
de már nincs hazugság
nem teszek morzsolt álmokat
egy-egy elhűlt percbe
és nem csalok át óriást
ebbe a törpe-kertbe
de jaj ne hidd
hogy már nem látom
mikor térdel le a tél a nyárhoz
és hogyan izzik a zöld a vékony ágon
még várom a májust
de már nem teremtek életet a zajra
nincs időm
mert élek a zajban a nyugalomban
és jön Orsi jön és fáradhatatlan
Gyuszi csak beszél és beszél és beszél
a nyuszi most a bundáját kigombolja
de Gyuszi csak beszél és beszél és
jönnek a többiek is sorban
meg a mesék a dalok a szerepek
a rajzok a játék az olvasás az egerek
ezek mesebeli gyerekek
és te még nem szagoltál olyat mint
amilyen szerkesztőségünk van
hol fontos hol vicces
és a nagy forgatagban egy dolog biztos
délben mindig ebéd van
még várom a májust
talán majd egyszer itt lesz

2018.04.03.nyúl2 (2)

Az utolsó kupáig

Kattan a zár.
Nyílik az ajtó.
Kandalló tüze lobban.
Szürke szakállú törpék állnak
a vaskos tölgyfaasztal körül.
Odin belép. Leül.
Mesélni kezd.
Halk szava bejár kilenc világot.
Kilenc törpe áll most.
Mindegyik hallgat.
Thor kalapácsa vihart kavart ma.
Félnek.

(csak rólad álmodom,
fejfájással kelek,
és fekete felhőkön ébredek)

Odin mesél,
hogyan ért egymáshoz
a tűz s a jég,
óriások születtek, haltak,
Ymír koponyája lett az ég

(aztán egy szellő megfagy)

Kattan a zár.
Begurul egy gyűrű.
Kilencedik éjjel
Nyolc törpe hallgat.
Egy énekel
Lokiról, tréfáról,
Balder haláláról,
fagyöngyről.

(ha tudnád, mennyire szomjazom az igazságot,
mégis megértelek, egy alvó csillagról gyengéden folynak a könnyek,
hagyom, vezess,
és amíg átölelsz, meleged betölt)

Nyílik az ajtó.
Szél süvít rajta.
Odin nyolclábú lova felnyerít.
Nyolc törpe áll most.
Hét törpe hallgat.
Egy törpe meghalt.
Egy énekel
kígyóról, méregről,
amely lángolva örökké
Loki arcára rácsöpög.

(keresztbe rakott kévék gyűlnek a tarlón,
lassan aratják a búzaföldeket,
a kalász megérik a Napnak,
fejét lehajtja,
elviszik a termést)
Kandalló tüze lobban.
Fenrír néz ki onnan,
farkas-szörny pofája üvölt:
Ragnarok!
Minden törpe meghal.
Magam maradok.

(értem én,
neked nehéz,
nem adnak ingyen új világot,
de nézd, bezárt kapukon átlép a lelkem,
figyel téged, nem kér többet,
egy vékony zsineg átszakad,
a futó célba ér)

Kattan a zár.
Thor fia belép, leül.
Csak bort iszunk ma
rendületlenül,
valkűrök járnak táncot
teli kupánk körül.

2010.
http://epa.oszk.hu/02600/02690/00028/pdf/EPA02690_aghegy_2014_42-43_5743-5763.pdf

pa.oszk.hu/02600/02690/00028/pdf/EPA02690_aghegy_2014_42-43_5743-5763.pdf

Ballada a kékről

Apám szelleme megjelent,
sír a dal, az ősi nóta.
A sors virág: egy nefelejcs,
kék koszorú lett egy tóban,
ott ring, ott ring évek óta,
senki sem látja kék színét.
Apám szava nem volt sóhaj,
fodrozza szél a tó vizét.

Késsel nem ölnek szenteket,
fejüket tűzik karókra,
kezükből kicsit metszenek,
fogukat húzzák fogóval,
körmük van csak koporsóban.
Húsukat a hollók vigyék,
testüket dobják folyóba,
fodrozza szél a tó vizét.

Apám, ne mondd, hogy szent legyek,
szellemed se intsen jóra.
Békét nem hoznak fegyverek.
Legyen itt tárogató-dal,
szóljon csendes, esti óda,
érintse emberek szívét,
s ahogy véget ér a strófa,
fodrozza szél a tó vizét.

Ajánlás:
Herceg, lelked hárfa fogja,
és nem látod itt azt, mi szép,
nézz le egyszer – jól – a tóra, s
fodrozza szél a tó vizét.

palóc világtalálkozó 043

Ott vagyok / I am there

Ott vagyok

ahol a felhők szaladnak az égen,
ott, ahol az alkony magányos fát éget,
ott, ahol a hullám eléri a partot,
ott, ahol a lelked megérti a hangom,
ott, ahol az álmok átlépnek a fénybe,
ott, ahol az elméd már semmit meg nem érthet,
ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom,
s maradok örökre ott…

2004.

am there

where the clouds are running in the sky,
where the sunlight is burnning lonely pine,
where the waves are reaching at the side,
where your soul is seeing my flight,
where the dreams are crossing in the light,
where your mind could not understand mine,
I am there if I never tell your name,
and I will stay here forever …

2004th

palóc világtalálkozó 043

Ünnepek

Ünnepek

Tegnap rántott párizsi volt,
ma paprikás krumpli lesz…
… Egy olyan kést szeretnék,
amellyel a zöldséget pucolva,
meghámozhatnám az emlékeimet…

Mária hallgat,
sírnak mellette az évek,
ezüst-palástján gyöngyökké lesznek a könnyek,
egy Gyermeknek adja,
Mária hallgat.

Mondd, van-e menny, ahol elmerül egyszer a bánat?
Lesznek-e égi csodák, arany-ágra varázslat?

Mária hallgat,
a Gyermek a gyöngyöket méri.
Kétkarú mérleg.
Egy felén sorban az angyalok állnak.
Nincs már több angyal,
Mária hallgat.

Ha elmosogattam a tányérokat,
megtisztíthatnék néhány ablakot…
… Kinek hazudom, hogy nem fáj?!
Magamnak? A világnak?…
Gyávaság.

Mária eltűnt,
egy poros úton állok,
mellettem egy ház,
a házon felirat:
“Fogadó a két rozmárhoz”,
Mária eltűnt,
bemegyek.

Odabent, a padlón nehéz faasztalok, padok.
Üres a terem.
Várom a rozmárt, legalább az egyiket.
Jézus, az ács jön,
szemben velem leül:
– Ilyennek képzelted a Mennyországot?
Körbenézek,
egy petróleumlámpában a láng remeg…
– Uram, ezért?! Egy koszos kocsmapadért szenvedtem éveket?
Jézus nevet:
– Még visszamehetsz…
Utánam szól:
– Élj jól!

Mosolygok, amíg darabokra vágom a krumplit,
s talán valóban meg kellene törölnöm egy ablakot…

Mária előtt térdelek,
kezeim kulcsolom.
Ezüst-palástjáról
olvadva-kacagva hullnak a gyöngyök a földre,
csillagokká lesznek.
Holnap havazni fog.

Mária előtt térdelek,
magamnak semmit nem kérek,
csak Neked –

Mondd, van-e szebb hely a földi világnál?
Itt, ahol új napon új csoda kél,
kell-e a szürke varázslat?
Bírd el a jót, és
várnak az ünnepek égi hazádban…

2010.

október

– születésnapodra-

eltelt
az első ötven év

fekete hátú varjak
és aranyos szárnyú gerlicék
meneteltek rajta

aztán elérkezett
az ötvenegyedik

ezüst-sugara nőtt a napnak
magához ölelte a holdat
az égen virágok nyíltak
s kék-színű álmokat fújt a szél

csillagok lobbantak…

amikor délután elalszol
újra
szellő-lányok hintáznak az ágakon
– lerajzolom őket neked

majd Téged nézlek
és ha felébredsz
a fehérrel szegett
kerek tükröd leszek

2011.

A nap szeme

Ősz, te már itt laksz. A juhar-levéllel
földre rárázod keserű imámat.
Jajszavam hallgat, megül ékes erdőn,
kései köd lesz.

Rút ezüst felhőn napot ütni jöttem:
szórja rám fényét, sugarát kegyekkel.
Más felé néz most az arany-tekintet:
Lásd, neked árad.

2008.

 

egig_ero_fak

A végtelenbe nyúlva

Jeles Teréz : Égig érő fa című festményéhez

Uba vár
ott ül a semmi tövében
lábának ráncai földbe tapadnak
hét keze lendül az égre
még magasabbra

Uba áll
kék szemén ébred a szellő
dús haján angyali ének
röppen a légbe
még magasabbra
még magasabbra

Uba száll
végtelen álom az ujja
átviszi lelkem a szférán
s még magasabbra
még magasabbra
még magasabbra

lenéz – szédül – vár – mesét mond egy bonsainak
…most elhallgat…
2012.

egig_ero_fak

Fénykép-0005

napló Szeretteimnek

add nekem Uram
a fekete sóhaját a Földnek
hogy gyöngyszemekké olvasszam benne
a cseppekben keringő bánatot
ma elmaradt a Mária-búcsú
mert a Szűzanya könnyeket adott az égnek
és felázott a forráshoz vezető keskeny út

hallottad
olyan furcsán harangoztak délben
nem volt ez haragos
és nem volt szomorú
csak a lelkemet égette a kongás
– valami fontos nincs közöttünk mégsem
no nem baj majd délután a templomban
Váralján imádkozunk
– ott gyorsabban száll fel az ének

már alszik a nyár
de még zöldek a lombok
s ha felbukkan itt-ott
egy-egy vörös levélke
nem tudni róla
hogy búcsúzni készül
vagy vágyik a fényre

mostanában egyre gyakrabban érzem
hogy a gondolatok elhalkulnak bennem
nagy zajjal törnek elő a szavak
a fejemben
de aztán ugyanolyan hirtelen
ahogyan jöttek
a semmibe szaladnak
így aztán
rím-rongyok röpködnek körülöttem
reggelente
és én magamra venném őket
hidd el
de attól félek
hogyha meglátják a szakadt ruhámat
akkor kikacagnak

rakj Uram
még több mézesmadzagot
kenyérre és vérre
már úgyis eltévedtünk
végleg
a gyónásunk csak propoliszos morgás
mert lidérces
ha a szeretet nincs a tettekben mérve
és a kihűlt fekhelyekre ér el az áldás

szerdánként szörnyek születnek
ajtónyikorgásokból bújnak elő
és meztelenre korbácsolják a népet
nincs túl sok dolguk
mert egyre kevesebb földlakó
öltözteti ünneplőbe a lelkét
és ha jól megnézed
akkor te is láthatod
hogy akik a Holdra mennek
már azok sem csodát
hanem wifit keresnek

tegnap előtt még esett
aztán tegnap délben aranyló parazsak
szökkentek a légbe
és ma reggel is ezerszínű ragyogással
ébredt fel a Nap
– az idő mindig változik
az emberek
kegyetlensége
és
az emberek
nagylelkűsége
évezredeken át
ugyanaz
– változatlanul
ugyanaz

amikor a nővéremtől egyszer megkérdeztem
hogy milyenek a verseim
azt mondta
olyanok mint egy rossz álom
– a rossz álmokat nem szeretjük
pedig mindennek megvan a maga haszna
a nagyon rossz álmoknak például az
hogy nagyon jó felébredni belőlük

a szívemből szólt
egy ócska dallam
s maradtam fényben
én az angyal

tényleg szörnyű lehet
hogy csak ilyen közhelyeket
tudok adni neked
de
gondold végig
velem tartottál-e
egészen idáig

sziklákon élek
a föld marasztal
… Üdvözlégy Mária
telj malaszttal
a szívedhez szól
egy ócska dallam
s ím előtted állok
én az angyal

2013.

http://www.irodalmiradio.hu/hangtar/?p=1192

Fénykép-0005

Fénykép025

Utazás előtt

Tarkára festem a vonatokat,
virágokat ültetek sorra az ülések közé,
és hallgatom,
ahogyan álmokat fúj el az északi szél…

Ezüstre festem az embereket,
kék színű szirmokat szórok a lelkük fölé,
és hallgatom,
ahogy Buddháról éppen Jézus mesél…

Magamra festem az éji-világot,
démonok közt lakó angyal leszek,
meglátod, egyszer
szárnyaim nőnek,
talán sírni fogsz majd,
ha elmegyek…
és akkor tarkára festem a vonatokat,
minden ülésre egy-egy szentet teszek:
angyali expressz –
hetedik vágány –
indulunk:
felhő-síneken…

2010.Fénykép025

Page 1 of 4

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén