Pongrácz Ágnes

versek, gyöngyök, kristályok

Category: vers (Page 1 of 4)

Ünnepek

Ünnepek

Tegnap rántott párizsi volt,
ma paprikás krumpli lesz…
… Egy olyan kést szeretnék,
amellyel a zöldséget pucolva,
meghámozhatnám az emlékeimet…

Mária hallgat,
sírnak mellette az évek,
ezüst-palástján gyöngyökké lesznek a könnyek,
egy Gyermeknek adja,
Mária hallgat.

Mondd, van-e menny, ahol elmerül egyszer a bánat?
Lesznek-e égi csodák, arany-ágra varázslat?

Mária hallgat,
a Gyermek a gyöngyöket méri.
Kétkarú mérleg.
Egy felén sorban az angyalok állnak.
Nincs már több angyal,
Mária hallgat.

Ha elmosogattam a tányérokat,
megtisztíthatnék néhány ablakot…
… Kinek hazudom, hogy nem fáj?!
Magamnak? A világnak?…
Gyávaság.

Mária eltűnt,
egy poros úton állok,
mellettem egy ház,
a házon felirat:
“Fogadó a két rozmárhoz”,
Mária eltűnt,
bemegyek.

Odabent, a padlón nehéz faasztalok, padok.
Üres a terem.
Várom a rozmárt, legalább az egyiket.
Jézus, az ács jön,
szemben velem leül:
– Ilyennek képzelted a Mennyországot?
Körbenézek,
egy petróleumlámpában a láng remeg…
– Uram, ezért?! Egy koszos kocsmapadért szenvedtem éveket?
Jézus nevet:
– Még visszamehetsz…
Utánam szól:
– Élj jól!

Mosolygok, amíg darabokra vágom a krumplit,
s talán valóban meg kellene törölnöm egy ablakot…

Mária előtt térdelek,
kezeim kulcsolom.
Ezüst-palástjáról
olvadva-kacagva hullnak a gyöngyök a földre,
csillagokká lesznek.
Holnap havazni fog.

Mária előtt térdelek,
magamnak semmit nem kérek,
csak Neked –

Mondd, van-e szebb hely a földi világnál?
Itt, ahol új napon új csoda kél,
kell-e a szürke varázslat?
Bírd el a jót, és
várnak az ünnepek égi hazádban…

2010.

október

– születésnapodra-

eltelt
az első ötven év

fekete hátú varjak
és aranyos szárnyú gerlicék
meneteltek rajta

aztán elérkezett
az ötvenegyedik

ezüst-sugara nőtt a napnak
magához ölelte a holdat
az égen virágok nyíltak
s kék-színű álmokat fújt a szél

csillagok lobbantak…

amikor délután elalszol
újra
szellő-lányok hintáznak az ágakon
– lerajzolom őket neked

majd Téged nézlek
és ha felébredsz
a fehérrel szegett
kerek tükröd leszek

2011.

A nap szeme

Ősz, te már itt laksz. A juhar-levéllel
földre rárázod keserű imámat.
Jajszavam hallgat, megül ékes erdőn,
kései köd lesz.

Rút ezüst felhőn napot ütni jöttem:
szórja rám fényét, sugarát kegyekkel.
Más felé néz most az arany-tekintet:
Lásd, neked árad.

2008.

 

egig_ero_fak

A végtelenbe nyúlva

Jeles Teréz : Égig érő fa című festményéhez

Uba vár
ott ül a semmi tövében
lábának ráncai földbe tapadnak
hét keze lendül az égre
még magasabbra

Uba áll
kék szemén ébred a szellő
dús haján angyali ének
röppen a légbe
még magasabbra
még magasabbra

Uba száll
végtelen álom az ujja
átviszi lelkem a szférán
s még magasabbra
még magasabbra
még magasabbra

lenéz – szédül – vár – mesét mond egy bonsainak
…most elhallgat…
2012.

egig_ero_fak

Fénykép-0005

napló Szeretteimnek

add nekem Uram
a fekete sóhaját a Földnek
hogy gyöngyszemekké olvasszam benne
a cseppekben keringő bánatot
ma elmaradt a Mária-búcsú
mert a Szűzanya könnyeket adott az égnek
és felázott a forráshoz vezető keskeny út

hallottad
olyan furcsán harangoztak délben
nem volt ez haragos
és nem volt szomorú
csak a lelkemet égette a kongás
– valami fontos nincs közöttünk mégsem
no nem baj majd délután a templomban
Váralján imádkozunk
– ott gyorsabban száll fel az ének

már alszik a nyár
de még zöldek a lombok
s ha felbukkan itt-ott
egy-egy vörös levélke
nem tudni róla
hogy búcsúzni készül
vagy vágyik a fényre

mostanában egyre gyakrabban érzem
hogy a gondolatok elhalkulnak bennem
nagy zajjal törnek elő a szavak
a fejemben
de aztán ugyanolyan hirtelen
ahogyan jöttek
a semmibe szaladnak
így aztán
rím-rongyok röpködnek körülöttem
reggelente
és én magamra venném őket
hidd el
de attól félek
hogyha meglátják a szakadt ruhámat
akkor kikacagnak

rakj Uram
még több mézesmadzagot
kenyérre és vérre
már úgyis eltévedtünk
végleg
a gyónásunk csak propoliszos morgás
mert lidérces
ha a szeretet nincs a tettekben mérve
és a kihűlt fekhelyekre ér el az áldás

szerdánként szörnyek születnek
ajtónyikorgásokból bújnak elő
és meztelenre korbácsolják a népet
nincs túl sok dolguk
mert egyre kevesebb földlakó
öltözteti ünneplőbe a lelkét
és ha jól megnézed
akkor te is láthatod
hogy akik a Holdra mennek
már azok sem csodát
hanem wifit keresnek

tegnap előtt még esett
aztán tegnap délben aranyló parazsak
szökkentek a légbe
és ma reggel is ezerszínű ragyogással
ébredt fel a Nap
– az idő mindig változik
az emberek
kegyetlensége
és
az emberek
nagylelkűsége
évezredeken át
ugyanaz
– változatlanul
ugyanaz

amikor a nővéremtől egyszer megkérdeztem
hogy milyenek a verseim
azt mondta
olyanok mint egy rossz álom
– a rossz álmokat nem szeretjük
pedig mindennek megvan a maga haszna
a nagyon rossz álmoknak például az
hogy nagyon jó felébredni belőlük

a szívemből szólt
egy ócska dallam
s maradtam fényben
én az angyal

tényleg szörnyű lehet
hogy csak ilyen közhelyeket
tudok adni neked
de
gondold végig
velem tartottál-e
egészen idáig

sziklákon élek
a föld marasztal
… Üdvözlégy Mária
telj malaszttal
a szívedhez szól
egy ócska dallam
s ím előtted állok
én az angyal

2013.

http://www.irodalmiradio.hu/hangtar/?p=1192

Fénykép-0005

Fénykép025

Utazás előtt

Tarkára festem a vonatokat,
virágokat ültetek sorra az ülések közé,
és hallgatom,
ahogyan álmokat fúj el az északi szél…

Ezüstre festem az embereket,
kék színű szirmokat szórok a lelkük fölé,
és hallgatom,
ahogy Buddháról éppen Jézus mesél…

Magamra festem az éji-világot,
démonok közt lakó angyal leszek,
meglátod, egyszer
szárnyaim nőnek,
talán sírni fogsz majd,
ha elmegyek…
és akkor tarkára festem a vonatokat,
minden ülésre egy-egy szentet teszek:
angyali expressz –
hetedik vágány –
indulunk:
felhő-síneken…

2010.Fénykép025

lélekfa

a görcsök gyötrik a testemet
egy törött ágam a Holdat tartja
elmennék innen de nem lehet
vagyok a világ s gyökerek rabja

2013.

mese felnőtt fiaimnak

örökségül hagyom a két szemem
– felhőkön át a Napra lássatok
örökségül hagyom a kék eget
madarak vagytok – ez a házatok

Vízi Péter Vízi Pál
víz az élet – vér halál
kések a fatörzsben

ma virágzó ágon alszik a szél
tegnap tombolt gyökeret tépett
holnap talán felébred
s ha lángot hoz – fájni fog

Vízi Péter Vízi Pál
ti vagytok a varázs-erdő
aludjon karjaitokban a szellő
Holdsugarat adok nektek
ha jön az éj – lássatok

2013.

táncoló

farkasok dalával ébred az erdő
farkasok dalától alszom el én
zengjen az ég ha az üstökös eljő
s táncoljunk ketten a lét peremén

arcodon rózsák a kezedben sorsom
viharban fütyülő fenyőrigó
amíg az életem ingedben hordod
muzsikál halkan az angyal-trió

egyszeri vágyak a szőnyegre hulltak
felszedted s szívedre tetted nekem
egyszeri vágyak az égbe jutottak
így voltál s lettél Te a végzetem

egy farkas dalával ébred az erdő
egy farkas dalától alszom el én
nem zeng az ég ha az üstökös eljő
s táncolunk majd ha az év véget ér

 

kánikulában

harmincnyolc fok
pokol
a légrészecskék a fejünkre esnek
a tájból rettenve ég a zöld
és talán már önmagát sem hűti le az Isten

idebenn jó
a zene útját járom
meghitt pillangók repülnek szívemre
majd elszállnak
ha véget ért a dallam

hol vannak a gondolatok
az én világom elférne egy dalban

aludni kellene

odakinn a hőség már elfoglalt minden helyet
és nekem sincs semmim
csak te vagy

egyszer
egyszer régen
kislány-koromban
három vagy öt évesen
a térdemen forogtam
a szőnyegen

úgy pörögtek a minták

s akkor hirtelen
egy bálterembe értem
palotást jártunk
én csak egy férfit néztem

azután ültem és vártam
palotást jártak
a férfi elment
a szűk folyosón fáklya

lángoló üresség

látod
megöregedtünk
mire
rád találtam

2013.

Page 1 of 4

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén