a határban zsongó gépbogárkák
bálákba gyúrják a szalmát
arany-illata leng a nyárnak

Danielisz
összeszedi
inge alá teszi
mindenhová
magával hordja
roskadozó szilvafák
terítik le terhüket
lassan
kék lesz a föld
Danielisz nadrágjának kékje
szégyellős pókfonál
nyílik az alkonyi égre
rajta egy fénysugár számol perceket

Danielisz
gyere
ha majd ideérsz
csak állunk mozdulatlan
és nap-vörös hajadra csillagot szór az éj
2011.

Fénykép007-k