Szárnyon

(Laktam sűrű erdőt,
laktam másvilágot,
csipke tüzén sírtam,
s elbújtam arra, hol a varjú se károg.
Bárhol is voltam, veled nem lehettem.)

Anyácskám, létem pillangó-álom.

(Arra járt velem a szerelem az éjjel,
ahol a halál nem mer átkelni csónakon,
arra járt velem a szerelem az éjjel,
ahol az érintés ont rózsaillatot.)

Anyácskám, emlékszel,
azon a nyáron, amikor a libacsapat otthagyott,
káromkodjak – mondtad – könnyeimet látva,
én hazudtam neked akkor ott
drága bizalmadért olcsó lúd-bűnbánatot.

(Laktam sűrű erdőt,
halál-dalt írtam szürke csónakon.)

Anyácskám, látod, most is félek,
becsapott világ ring ajtóm előtt,
valahol talán keresek kulcsot.

(Arra járnék már, ahol a mosolyod felébred,
altatót dúdolnék, mint az őrangyalod,
arra járnék már, ahol szemed tüzében
születnek szokatlan csillagok,
keskeny úton jönnék, lehet, lábujjhegyen,
s amikor elmennék, ajkam elrebegné
azt az egy nevet…)

2011.