Ítéletidő volt.
Február keze
az eget a földre húzta,
a tél vonyított, tombolt,
s dühös kutyaként
rázta jeges láncait.
Alig bírtam lépni a szélben.

Vagyok mennyország,
leszek az élet,
születtem porból,
s voltam az út.

A rózsa, a gerbera és a jácint
még mindig egymást ölelték
egy csokorban,
s a meleg szobából
ámulva nézték a hóvihart.

Ha lennél mennyország,
lennék egy angyal,
s te gyakran bezárnád
a szárnyaimat.

Háromszor hívtalak aznap,
ne menj ki a szélbe,
és te mind a háromszor
már kint vetted fel a mobilodat.

A tündérvirágok
– a rózsa, a gerbera s a jácint –
rád várnak,
nevetnek
– mint mindig –
és Istenhez küldik
az álmaikat.

Születtél porból
a mennyország szélén,
s ím Te vagy az élet,
és Te vagy az út.

2012.

Fénykép006 (2)