Apám szelleme megjelent,
sír a dal, az ősi nóta.
A sors virág: egy nefelejcs,
kék koszorú lett egy tóban,
ott ring, ott ring évek óta,
senki sem látja kék színét.
Apám szava nem volt sóhaj,
fodrozza szél a tó vizét.

Késsel nem ölnek szenteket,
fejüket tűzik karókra,
kezükből kicsit metszenek,
fogukat húzzák fogóval,
körmük van csak koporsóban.
Húsukat a hollók vigyék,
testüket dobják folyóba,
fodrozza szél a tó vizét.

Apám, ne mondd, hogy szent legyek,
szellemed se intsen jóra.
Békét nem hoznak fegyverek.
Legyen itt tárogató-dal,
szóljon csendes, esti óda,
érintse emberek szívét,
s ahogy véget ér a strófa,
fodrozza szél a tó vizét.

Ajánlás:
Herceg, lelked hárfa fogja,
és nem látod itt azt, mi szép,
nézz le egyszer – jól – a tóra, s
fodrozza szél a tó vizét.