Ne sírj, Bragi,
fekete nadálytő virágzik a réten,
lesz még jó orvosság,
a sebed majd beforr.

Ne sírj, Bragi,
csak én látom, hol vérzel,
összetört árnyak közt
viszlek át szabadon.

Valkűrök várnak.
Szivárványhíd vezet
fel a Valhallához.
Előttünk Huginn száll.
Mögöttünk Muninn száll.
Már nyílnak a kapuk.

Zokogj, Bragi, zokogj,
mert eltűntek a hollók.
Zokogj, Bragi, zokogj,
mert záródnak a kapuk.

Zokogj, Bragi, zokogj!
Káromkodjunk!
A hitvány rímek
és a trágár szavak tömkelegében
már nem látom,
ha vérzel,
s talán jobb az úgy.

Fekete nadálytő virágzik a réten,
felette köröz két aranyszájú holló.
Bragi meg én
csak ülünk,
bámuljuk őket,
és nem káromkodunk.