Plumbogummit

Plumbogummit PbAl₃(PO₄)₂(OH)₅ • H₂O

“Fehér, szürkésfehér, aprókristályos bevonatok, bekérgezések, melyek legtöbbször 10-30 ľ m-es termetű romboéderekből állanak, illetve kvarckristályokon elszórva különálló, jól fejlett romboéderek fordultak elő a Pátka, Szűzvári-malom ércesedésének kvarcos-fluoritos telérkitöltéseiben, legtöbbször barna piromorfit társaságában. A legelső mintákat Nagy T. gyűjtötte 1993-ban, de a MAMIT 1996-os pátkai táborában is megtaláltuk. Az első kinézésre elég jelentéktelen anyagból a pontos meghatározást az idén végezte el az ELTE Ásványtani Tanszékén Zajzon Norbert geológus- hallgató.”
Szakáll Sándor
Geoda, 1997/3. szám

A Geománián van még pár fénykép a Plumbogummitról (azok is Pátka), aztán hazai internetes forrásból azt lehet még megtudni, hogy ólommézgának hívták egykor. ( Viztartalmu ólomaliminium-foszfát; fürtös, cseppköves, veséded halmazokban találni a Bretagneban, a Rhome départementben, Georgiában. Sárgás fehér, zöld vagy barna szinü. K.4-4,5. Fs 6,3-6,4. Mézgához való hasonlatossága miatt kapta nevét. Forrás: Pallas Nagylexikon)

A Crandallitcsoport tagja.

Plumbogummit

Képlet: PbAl ₃ (PO ₄₎ (PO ₃ OH) (OH) ₆
Rendszer: trigonális
Szín: világoskék, kék, szürke-fehér, zöld, sárga
Ragyogás: gyantás, tompa
Keménység: 4-5
Nem fluoreszcens
Forró savakban oldódik.

1819-ben fedezte fel Francois Pierre Nicolas Gillet de Laumont. Az elnevezése a latin “plumbum” az ólom, a tartalmára, valamint a megjelenésére,”gummi” az ínyre vonatkozik., amely időnként hasonlít a rágógumi bevonatára.

Kapcsolódó ásványok a piromorfit és a barit.