Ismét azzal kezdem, hogy “tanulom” az ásványokat.
A hazai vadon termő virágos növényeket közel 10-15 évig “tanultam”, s nem azt mondom, hogy immár felismerem őket (egyébként rengeteget felejtettem az évek során),  szó sincs erről, de ha nagyon akarom, akkor meg tudom keresni őket a határozó könyvekben vagy a neten, és hellyel-közzel a megfelelő családhoz fogom nagy valószínűséggel sorolni őket – remélhetőleg.
Az ásványokkal – gondolom – ugyanez a helyzet, minél többféle ásvánnyal találkozom és minél több időt töltök azzal, hogy megismerjem, beazonosítsam ezeket, annál nagyobb valószínűséggel lesz valóban helyes a felismerésem – még így “eszköztelenül” is. Persze megfelelő vizsgáltatokkal és eszközökkel még helyesebb lenne. Azonban mivel még mindig “csak” vásárolom a különféle csiszolt és csiszolatlan köveket, bízom abban, hogy az eladók valóban a megfelelő “címkével” látják el a portékájukat.

Ez a hosszas bevezetőt az egyik legújabb szerzeményem, a haüyn indokolta. Mivel nem egy tipikus haüyn kristályt sikerült beszereznem, így ezt a legesetlegesebb módon a már meglévő szodalit darabjaim közé tettem.

Nekem valahogy “szemre is” más. Bár kétségtelenül a kémiai összetétel lenne az, ami meghatározó.  Most nézzük meg, hogy milyennek is kell (kellene)  annak lenni.

A haüynt először 1807-ben írták le (Brunn és Neergard) az olaszországi Mt Somma-Vezúv vulkánjából származó kristályokból, és a francia krisztallográfus René Just Haüy  (1743-1822) tiszteletére nevezték el.

A haüyn rendkívül ritka ásványi anyag és még ritkább drágakő. A haüyn legszebb példányai a lúgos vulkanikus kőzetekhez kapcsolódnak, amelyek elsősorban a Laacher See Eifel-hegységben,  Németországban találhatók. Kitüntetett darabjai ebben a hegységben szokatlan élénk kék színűek. Azonban a  haüynre a  könnyebb kék vagy  a zöldesen kék színek is jellemzőek lehetnek. Előfordulási helyei vannak még  Marokkóban és Ausztráliában. Nagyobb betéteket találtak a nyugat-közép-olaszországi Lazio és Toszkán régióban, de  pl. Tasmániában, Ecuadorban, Svédországban és az Egyesült Államokon is vannak  lelőhelyei.

A haüyn a szilikátok osztályában a tektoszilikátok közé tartozik, a szodalit csoport tagja. “Haüyn Na3Ca(AlSiO4)3(SO4) Krist.: köbös. Kristályai általában rombdodekaéderes, ritkábban oktaéderes termetűek. Legtöbbször szemcsés halmazokat alkot. Kontakt, penetrációs és poliszintetikus ikrei nem ritkák. Fiz.: hasadása közepes; törése egyenetlen, rideg; K = 5,5–6; S = 2,44–2,50; fehér, szürke, kék, kékeszöld, rózsaszín; karcolási pora fehér vagy halványkék; átlátszó, áttetsző; üvegfényű. Tércsop.: P-43n. a = 9,11; Z = 2. Pol.mikr.: világoskék, izotróp (esetenként anizotróp). Kém.: a K Na-ot, a H2O és Cl SO4-t helyettesíthet kis mértékben. Korlátozott szilárd oldatsor a szodalit és a noseán irányába ismert. Földt.-előf.: legtöbbször alkáli vulkanitokban (tefrit, leucitit, bazanit) fordul elő: Eifel-hg. (D), Albano, Mt. Somma, Vezúv (I). Ásv.társ.: noseán, szodalit, nefelin, flogopit, egirin, leucit. ” /Szakáll Sándor/

Képlete: Na,Ca)8Al6Si6(O,S)24(SO4,Cl)2
Sűrűség (g/cm3): 2,45 – 2,5
Kristály: rombdodekaéderes, oktaéderes
Keménység: 5,0 -6,0
Törése: egyenetlen, rideg
Átlátszóság: átlátszó, áttetsző, félig áttetsző
Szín: fehér, szürke, kék, ibolyáskék, rózsaszín
Porszín: fehér vagy kékesfehér
Fénye: üvegfényű vagy zsírfényű.

25-Grams Deep-Blue-Hauyne-Crystal-From-Badakhshan-Afghanistan

Hatása: A haüyn megkönnyíti a mély meditációt, és felhasználható arra, hogy visszatérj a múltba. Békét és önelfogadást eredményez. Egy olyan kristály, amely örömöt és nevetést jelent. Azt tanítja nekünk, hogy szabad szívvel adhatunk.  A haüynek van ereje ahhoz, hogy felszabadítsuk a szívünket, segít abban, hogy megértsük azt, hogy újjászületést fogunk tapasztalni, ha engedjük szabadon áramlani a belső érzéseiket.

Számomra “felmelegedő” kő, valószínűleg egy magasabb rezgésű kristály…

Maradjunk annyiban, hogy fogalmam sincs, hogy ferroaxinitek, magnezioaxinitek vagy mangánaxinitek vannak-e a fenti képen. Az egyik 577 grammos és Skarduból, Pakisztánból való, a másik 15 grammos és Kínából érkezett.

Magát az ásványt már 1781-ben megtalálták, többféleképpen nevezték, míg nem Rene Just Haüy  1797-ben azt mondta, hogy axinit  és ezzel a kristályok gyakori alakjára utalt a görög axina (fejsze) szóval.  Ez az elnevezés jó volt 1909-ig, amikor is Waldemar T. Schaller átnevezte axinit-Fe-re a vas dominanciáját jelezve a képletben. Aztán  ferroaxinit 2007-ben lett belőlük külföldön, meg a hazai leírások is ezt az “előre teszem az utótagot” változatot követték 2008-tól.

A kevésbé tudományos leírást is elviselők részére és az egyszerűség kedvéért akár ferro-, akár magnezio-, akár mangán- a továbbiakban csak axinitként fogok mesélni róluk. Egyébként meg nem olyan bonyolult, az egyikben a vas, a másikban a magnézium, a harmadikban pedig a mangán a több, csak az én axinit darabjaim nem mondják meg magukról ezt pontosan. Annyi baj legyen 🙂

577 gramm Axinite Specimen -Skardu

Natural Axinite Crystal – 78ct  (15.5g)

Az axinit bórtartalmú kalcium-alumínium szilikát.  Az axinit csoport Általános kémiai képlete: A₃Al₂BSi₄O₁₅(OH), ahol az A= Ca, Fe, Mg, Mn. Az ásvány triklin kristályrendszerben, vaskos lemezes halmazokban jelenik meg leggyakrabban, a lemezek általában görbültek, ívesek, végeik ék alakúak. Egyedi jól fejlett kristályokban is előfordul, sávozott lapokkal. Színe változó a sárgától a vörösesbarnáig előfordul, de lehet lila vagy szürke színű is.

Az axinit nehéz, kemény, de törékeny ásvány. Törésfelülete szabálytalan. Az axinit  erősen pleokroós, ami azt jelenti, hogy többféle színt is megjeleníthet a látószögtől és a megvilágítási szögtől függően. A pleokroizmust igyekeztem most megmutatni természetes illetve mesterséges fényben is.

Az axinit erősen fényes csillogása vágáskor és polírozáskor jelenik meg, valamint érdekes piro- és piezoelektromos tulajdonságokkal is rendelkezik. A piezoelektromosság olyan elektromos jelenség, melynek során bizonyos anyagokon (kristály, kerámia) összenyomás hatására elektromos feszültség keletkezik, illetve elektromos feszültség hatására alakváltozás jön létre. Ilyen kristály például a kvarc is. A piroelektromosság bizonyos kristályok esetén tapasztalható jelenség, amikor megfelelő határfelületeiken a hőmérséklet megváltozásakor ellentétes töltések keletkeznek. A jelenséget először a turmalinon figyelték meg.

Axinit lerakódások Brazíliában, Franciaországban, Mexikóban, az USA-ban, Srí Lankán, Oroszországban, Pakisztánban és Tanzániában találhatók. Szerbia területén Rudnik közelében, Svédországban Dannemora közelében, Svájc területén az Alpokban jellemző előfordulása. Megtalálható Németországban a Harz-hegységben és az Érc-hegységben. Előfordulásai ismertek Angliában és hozzánk legközelebb a Felvidéken Rozsnyón és Veszverésen. Hazai előfordulását a geománia.hu datálja még axinit-Fe néven többnyire a Bükkben, Miskolc-Lilafürednél.

Kísérő ásványok: kvarc, kalcit, földpátok, turmalincsoport ásványai, magnetit és a gránátcsoport egyes tagjai. Előfordulhat, hogy az axinit klorittal vagy apatittal társul.

Az axinit mint drágakő viszonylag ismeretlen a legtöbb embernél, és valószínűleg nem fogja  megtalálni a helyi ékszerboltokban. Pedig több fajta axinit drágakő létezik, de az igazán tiszta példányok nagyon ritkák. A legtöbb csiszolt kőben fátylak és egyéb zárványok vannak, de ezek a zárványok elfogadhatónak tekinthetőek ehhez a kőhöz.

Hatása: Az axinit  az igazság köve. Egy olyan kristály, amely segít a belső igazság felfedezésében. Segíti a hatalmi küzdelmek valamint a különféle konfliktusok elkerülését illetve ezek megoldását. Elősegíti a vitalitást és energetizálja az embert. Kiváló kő azoknak, akik fáradtságot, stresszt, inaktivitást tapasztalnak. Növeli az állóképességet. Az axinitet korábban a gerincvelőből eredő fájdalmak csillapítójaként és izomrendszeri megbetegedések kezelésére használták fel. Úgy gondolták, hogy enyhíti a csonttörésekkel és az izomrendszeri sérülésekkel kapcsolatos panaszokat. Ez a lenyűgöző kristály olyan energiákat terjeszt, amelyek stabilizálják a meglévő kapcsolatokat, és ösztönzik a barátságot.

Magam konkrétan semmilyen hatást nem tapasztaltam, számomra olyan “langyos”, kicsit semleges. Viszont tény, hogy valamilyen csillogó színjáték néha képes kijönni ezekből a barna üveg-szerű darabokból.

És hogy mennyi az annyi? “Ha azt mondjuk a felnőtteknek: “Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: “Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán fölkiáltanak: “Ó, milyen szép!” /Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg/

Végül is az axinit drágakő :-).  A kínai félig csiszolt (approx 1.15*0.99*0.64 inch) azaz 2,9 x 2,5 x 1,6 cm-es darabka 780.- Ft-ba került, ingyenes kiszállítással. A pakisztáni ásványegyüttes (bunch) jóval drágább volt, a mérete is nagyobb (101*100*52 mm) 10 x 10 x 5 cm-es – maga az axinit a képeken alig látszik – kicsi lilás-barna lemezek a valóságban, van belőle több , de sajnos sérültek a szállításkor – egy akkor letört részecskét külön is fényképeztem…. lent, legalul… Maga az ásvány 1080.- Ft-ba került, de a szállítási költsége alkuval és  más ásvánnyal megfelezve meg összesítve is legalább két és fél, háromezer forint volt. Itthon ne nagyon keresd, nincsen – de ha van is, ennek a sokszorosába kerül.

Na, igen. Ha 780.- Ft-ba kerül egy ásvány, akkor nem fogok több ezret, több tízezret fizetni a bevizsgálásért, ha ugyan be vizsgálná bárki is. Egy idő után majd alakulnak a dolgok – legalább is remélem:-) Addig mondjuk azt, hogy ez egy ferroaxinit, s így már nagyszerűen be tudom sorolni a gyűrűs szilikátok közé az axinitcsoportba. (4CB). http://pongraczagnes.hu/ix-szilikatok/