Ahol a hegyek Ahol a hegyek Istenhez beszélnek, s e zöld-zokogásban a napfény elterül, ahol a pillangók lassabban repülnek… … anyám udvarába egy madárka téved - névtelenül - Ahol a gondolat ulicákban baktat, és erdőkbe bújik el a szürke tél, ahol az öregek szemében mesék születnek – a Palóc-vidéken -...

Próba   Zsófi az egyetemen az évfolyam motorjaként folyton szervezett valamit. Kifogyhatatlan energiáját és mindent elsöprő jókedvét valamennyien irigyeltük. Még a kémia szigorlatáról is röhögve esett ki az ajtón, és középső ujját felfelé mutatva jelezte, hogy ismét megvágták. Ez még a múlt század második felében történt. Amikor egy héttel ezelőtt...

http://www.youtube.com/watch?v=-gxRpBAKST       KISTESTVÉREM SZÜLETETT Nem is olyan régen volt: Hárman éltünk, egy család, Apa, anya dolgozott, S én voltam az óvodás. Egyik napról a másikra Történt az a furcsaság, Gólya szállt a házunkra És itt hagyott egy kisbabát. Mégsem értem, hogy lehet, Talán tudja majd anya, Gólya hozza a gyereket, S labda mégis a hasa?! Azt mondják, a kistestvérem. Elhiszem, ha akarom! Mit szeressek, na de kérem, Egy ordítozó csomagon?! Feje piros, haja kevés, Ezer pici ránc a bőre, Nem érdekli, csak az evés, Aludni sem lehet tőle! Ráadásul nagymamával, Kinek szeme fénye voltam, Alig játszom mostanában, A kiságyhoz rohan nyomban, Rá mosolyog minden felnőtt, Dícsérik a rokonok, Nézik, mint egy főszereplőt, Én meg sehol sem vagyok! Egyre azon elmélkedém, Vajon anya mit is szólna, Hogyha holnap megkérem én: Vigye vissza őt a gólya! Hol is van a gyerekszoba? Utoljára meglesem! S elámultam, mert a baba Rám mosolygott...

  Kovácsék éléskamrájában már semmi nem olyan, mint a régi szép időkben, amikor még hűtőszekrénynek nyoma sem volt és a Sajtos egér dinasztia bőséges lakomához jutott minden nap. Most, a tél közepén Sajtoséknak sanyarú a sorsa, a család hatvannyolcas létszáma tizenkilencre csökkent. - Gyülekező mindenkinek! – mondta csendesen az öreg...

  mert kinyílnak sorra a nárciszok a gyümölcsfák ágain fehér-remény Vigília-illat jár tavaszi szélben holnap az éjjeli őrség véget ér Feltámadás új élet a Földön öröm-kötény hallgasd suhogását s engedd, hogy lelkedig érjen a Fény   Share

Ítéletidő volt. Február keze az eget a földre húzta, a tél vonyított, tombolt, s dühös kutyaként rázta jeges láncait. Alig bírtam lépni a szélben. Vagyok mennyország, leszek az élet, születtem porból, s voltam az út. A rózsa, a gerbera és a jácint még mindig egymást ölelték egy csokorban, s a...

Novemberi hozsanna Fáj ez a csend, mi elrejt előlem Üresség Száraz avaron sárguló emlékkép Hangfoszlány Madár torkából fel-felsejlő ének Elillant Ködcseppek mosdatnak fázós fákat Várok Míg imára kulcsolja kezét a november   Milyen lett Milyen lett szőkesége? Akár a Tiszáé; mindig másként csillámló Avagy a búzatábla aranylása mely oly könnyen átadja magát a kaszának marad utána tarló meztelen talpad kisebzi. …..Talán, ha vörös marad Betakar bíborával Sajgó talpadról a vért letörli. Milyen lett szőkesége? Tudod már Hiszen láttad Amikor az ecset átfestette A tájat vörösről szőkére. Megváltozott a világ Átváltoztam én is; Élelem után kutatok A templomban, ahol élek Nincs sajt, sem morzsa Csak a nagy szürkeség. De ő szőke lett A hidrogén jól végezte dolgát Itt az aratás ideje Pattanj paripádra! Sajgó talpadról Szürkeségem Majd lenyalogatja a vért.   Sablon körberajzolom a bensődet kezedben domesztosz tisztaságmániáddal megőrjítesz konyhában súrolod a csempét ahelyett hogy főznél már számtalanszor elmondtam fűszert tégy...

Ima bocsánatért Juditnak Ne vedd el tőlem a falovakat, ha szótlanság hever játékaim között, mert jönnek rendet rakni a szavak szétszórt polcaimon keljfeljancsi módján talpraállnak a mondatok… Ne vedd el tőlem a falovakat, ha szürke hályog száll szememre és beterít szárnyával az éjszaka, mert jönnek tollamra dolgos kis csapatok; tollászkodnak...

az Úr meg én csak ültünk egymás mellett s hallgattuk a kertek alatt mint oson az õsz 3) Mihmánkháne-i pendzsrúzi”-nak , azaz, “ötnapos vendégfogadó”-nak nevezik a kelet bölcsészei e földi világot. a házak elõtt még apró lila-bordó krizantémfejek ringadoztak ám a levelek a fákról már sorra lehulltak rozsdás-rõt avar nõtt...

(és valahol távolban ott a Helikon) szárnyát-vesztett paripám nem legel a réten nem legel a réten, istállóba tér be istállóba tér be s parazsat eszik valamikor régen - csillag volt az égen - az északi fényben varázs villogott… valamikor régen csillag volt az égen - s a magány zörgetett be...

Prince Henry Oguinye (Nigéria)   Hercegnőmnek   Légy óvatos – hercegnőm. Életem, és álmom hercegnője, keress tapasztalt, érett védelmezőt, ki – fél kézzel is – vigyázza ébredésed, és álmod. Akkor szórd fejedre az oltalom hamuját, csak akkor, kis szőkém, de csak akkor, ha veszélyt kell vállalnod!   Eszperantóból fordította: Szabadi...

minden figyelmeztetés ellenére akkor is az élet-páternoszterben maradtam, mikor a fülkét a liftpadláson nyöszörgő vasrudak lefelé menetbe taszigálták, és sajnáltam, hogy nem voltál elég merész ahhoz a három perchez, pedig mily csodás lett volna ott a vakolatlan falak közt a semmiben és egymás karjában ringani, csinos kis füledbe susogni –...

A kavics Aranyfény köntösben, gyöngyharmattal megtöltött kehellyel érkezett a hajnal. Ékszerdoboznak tűnt a táj. A zsalugáteren beszűrődő fények cinkosan játszottak a lepedőjén. Rácsodálkozott a táncoló árnyakra, és nagyot nyújtózott. Ropogtak az ízületei, a gerince kiegyenesedett. Frissnek, s vidámnak érezte magát. Sejtette, hogy ez a nap más lesz, mint a többi....

Istenem! Ha erre jársz, mifelénk, ne felejts el betérni hozzánk! Mindig van itthon amivel megkínálhatunk; friss a kenyér, hideg a bor, és a hitünk is romlatlan még. Ha már ettél, s esetleg fáradt lennél, ledőlhetsz a nagyobbik heverőn; kellemes huzatot csinál a konyhában a régi kémény, ha rányitjuk a szobaablakot....

Birodalom Ura kilépett az ajtón, bele a szikrázó napfénybe, és elégedetten nyújtózott egy nagyot. Ma nem foglalkozom a teremtéssel, határozta el, és előkotort egy csomag cigarettát, hogy a magával hozott gőzölgő kávé még jobban essen. Szép az élet! – üzente mosolya a világnak, miközben kisétált a kertbe. A Birodalom népe,...

Kattan a zár. Nyílik az ajtó. Kandalló tüze lobban. Szürke szakállú törpék állnak a vaskos tölgyfaasztal körül. Odin belép. Leül. Mesélni kezd. Halk szava bejár kilenc világot. Kilenc törpe áll most. Mindegyik hallgat. Thor kalapácsa vihart kavart ma. Félnek. (csak rólad álmodom, fejfájással kelek, és fekete felhőkön ébredek) Odin mesél,...

Hozzám költözött az õsz. Ritka, holdtalan éjszakákon násztáncot járt a lelkemmel, s keringve vitte az elmúláshoz.        Néha el kellene dobnunk a múltat, megválni tõle, mint törött pohártól. Hozzám költözött az õsz, elhagyott értem fáradt levelet, sápadt napfényt, vénülõ világot.          Ha nincs szükségünk rá, akkor temetni kellene a múltat… Az õsz...

Maradtam volna még.. de a kék lehalványult az égről… s rojtok lógtak ki  a tél szakadt zsebéből amikor sárba esett  a tegnapi csillag. Együtt néztük  éjfél után… s puha parázzsá vált a délután… Sötét foltok nőttek az est szárnyára, aztán összetört a fény szemem íriszén… halkan dúdoltam…csendesen, kevés lett neked…...

sünként tóba görgeti a Napot s mikor kinyílik fölfalja az este távoli itató sziréncsobogása hív de út-tudó bakancsom küszöbre szögezve mezítláb megyek ellopott köpenyem emlékével betakarva * minden csend befelé zeng az Idő tölcsére szívem mellett és dől örvénylik ami nem lett * barkák dudorait vak szél tapogatja beleolvas a...

Újra kellene tanulni A szerelmet Tavirózsákat A tavak mély hallgatását A vétlen rácsodálkozást A szelíd együgyűséget Lassúságot És a kegyelem matematikáját Tudósok mérnökök bankárok kezében Ketyeg a pokolgép Tán nem kellett volna Táplálékot találni a halálban Tán nem kellett volna enni Vagy lemászni Arról a fáról I-dő I-dő Ketyeg a pokolgép Bankárok tudósok mérnökök kezében Levágottan élnek a fejek S kimérává részegül a világ Míg nem késő Magasba kellene nyúlni a gyökerekből Újra kellene tanulni A szelíd együgyűséget S a kegyelem matematikáját I-dő i-dő I-dő i-dő I… Share

- születésnapodra -                                                                                              ...

Hello, köszönt halkan, ahogy kiléptem a teraszajtón, és tovább olvasta könyvét. A korláthoz sétáltam, és lebámultam a mélybe. A hatalmas kert nyugalmát semmi sem zavarta, a nyári éjszakában lágyan remegtek a város messzi fényei. A ház az Istenhegyi út kanyargós aszfaltcsíkja mellett épült, fenséges kilátást nyújtó, hatalmas terasszal. A nappaliban...

Szépleány, mint Faludynak Fanni,     szárazdajkám, mondd, akarsz-e „vanni”?       Share

Néma imát szaval értem az éjjel, a kedvesem írta a szélnek a szót, pici angyalok úsztak a légben el érte, de nem nekem adta az Isten a jót. Leteszem szabad ágyra a pajzsom, az égi király szeme véd. Veled én soha tán nem is alszom, a csillagom őrzi az ócska...

Péntek – Nem! Egyáltalán nem mondják a fejemben azt a hangok, hogy legyek öngyilkos, a szomszédot sem kell megölnöm, sőt semmit sem követelnek tőlem. Néha én kérem, hogy jöjjenek, és ha úgy akarom, akkor elmennek. Ilyen egyszerű ez, nincs ebben semmi különleges, Doktor Úr, kérem, higgye el! – Igen, beszélgetnek...

Maradtam volna bús magányban… Ha hős sír, lelke nem remeg, s míg sós patakban úszik arca, mosolyból készít perceket. Share

Hosszú volt a szentmise, s amíg te horkoltál a padban, én démonokkal küzdtem, sírtam angyalokkal… … elfáradtam, áldással engedlek utadra. Nem adhatom a fényt Neked, találd meg! Találd meg, kérlek: önmagadban. Hallgasd, ahogyan a  fecskék zajos hangja vigasztal, nézd, az eresz alatt nem a fészküket rakják sárból, hanem örömből építik...

Rám mosolygott halkan az élet, az alkonyi égre rózsaszín fodrot rakott, és amíg a nyárfa-pihék tovaszálltak a szélben, csak vártam… (Mentem volna hozzád aranyos palástban, aranyos palástban, gyémánt-kacagással) Molnárfecske ült a fekete faágra, amelyen üszkös halált járt a nádégetés, odébb, a sarjadó zöld világban, gólyahír táncolt, futott felém… (Mentem volna...

  Vállamon a magány súlya, nem mozdul a lassú átok, alszik a szél, alszik a szél, csillagfényben erdőn járok. . . Share

    …tudod, a Youtube-on még mindig Tom Waits-t hallgatom… a vérembõl sír fel az éj, és lázas lesz köröttem minden apró-szellem, amíg rekedt hangon énekel a hitehagyott angyalok kara - belül a bizsergés, kívül a sötétség csendje - égõ tûszúrások képei bújnak hozzám a takaróm alatt, átkarolom a semmit,...