Pongrácz Ágnes

versek, gyöngyök, kristályok

20190608_184719

Májusi áldás

Áldd meg Isten a kicsinyeket, akiket a gondjainkra bíztál. Áldd meg a magatehetetleneket, és áldd meg a járóképeseket. Áldd meg mind, akik járókerettel, kerekesszékkel, fekve vagy ülve, lassan vagy szaladva-járva itt vannak velünk. Szólj azokhoz, akik nem tudnak beszélni, hallgasd meg azokat, akik nem hallanak. A Te világosságod legyen a világtalanok fénye, a Te értelmed mindannyiunk reménye. Adj vigaszt a síróknak, nyugalmat a nyugtalanoknak, és tölts még több derűt a derűseknek, hogy a mosolyukkal bearanyozzák az életünk.

Áldd meg Isten mindazokat, akik a kicsinyeket gondozzák.

Áldd meg Isten azokat, akik a ruhájukat mossák. A Te szellőd szárítsa boldoggá a lelküket. Áldd meg Isten azokat, akik a padlót fényesítik a lépteik alatt. A Te kezed fogja meg a kezüket. Áldd meg Isten azokat, akik a zárat megjavítják. A Te kulcsod kávája nyissa meg a szívüket. Áldd meg Isten azokat, akik a kicsinyek ebédjét készítik. A Te kendőd törölje le a homlokukról a harmatot. Áldd meg Isten azt, aki a függönyöket varrja, gyémántgyűszűddel segítsd a terveit.  Áldd meg Isten azokat, akik a kapuban őrködnek, Te vigyázz őrájuk nappal és éjjel is. Áldd meg Isten azokat, akik az utasokat hordják, Te vezessed őket napban és szélben is. Áldd meg Isten azokat, akik a kicsinyek ruháját elhozzák, áldd meg Isten azokat, akik az arcukat megmossák, áldd meg Isten azokat, akik a kanalat a kezükbe adják, áldd meg Isten azokat, akik a kenyeret a szájukba teszik, áldd meg Isten azokat, akik a kicsinyek álmai felett virrasztanak. Áldd meg Isten őket, és tegyél így Te is velük: virrassz felettük, hogy az álmaik valóra váljanak,nagy kanállal kínáld meg őket, ha a földi javakból mérsz nekik, és a legszebb ruhádat add rájuk, hogy a lelkük Neked tündököljön.

Áldd meg Isten azokat, akik a kicsinyeket nap mint nap gyógyítják. Te legyél a legfőbb gyógyítójuk. Áldd meg Isten azokat, akik a kicsinyek értelmét táplálják, áldd meg Isten azokat, akik a kicsinyeknek a lelkét gondozzák. Te hordozd a válladon az ő életüket. Áldd meg Isten azokat, akik a kicsinyek gondjait felfogják, összegzik, ismerik, iktatják. A Te Napod szépséges ereje ragyogjon rájuk nyáron és télen is. Magasságos Isten, aki gyermekként értünk emberré lett, áldást kérünk erre az otthonra, és azt, hogy a szeretet áradjon szét a szíveken. Áldd meg Isten az otthonunk vezetőit, hogy az igazi ajándék mindig velünk legyen.

Áldd meg Isten az intézmények vezetőit, mindazokat, akik most itt vannak, és mindazokat, akik otthon szolgálnak, hogy az igazi ajándék minden intézményben jelen legyen. Áldd meg Isten ezt a két napot, hogy Nálad elcsendesedve, és a Te dicsőségedre tegyünk most „együtt egymásért” mindent.

Áldd meg Isten a kicsinyek lelkipásztorait, legyen velünk a hit, remény és szeretet. Legfőképp a szeretet.

20190608_184719

 

farsang 2

Szárnyon

(Laktam sűrű erdőt,
laktam másvilágot,
csipke tüzén sírtam,
s elbújtam arra, hol a varjú se károg.
Bárhol is voltam, veled nem lehettem.)

Anyácskám, létem pillangó-álom.

(Arra járt velem a szerelem az éjjel,
ahol a halál nem mer átkelni csónakon,
arra járt velem a szerelem az éjjel,
ahol az érintés ont rózsaillatot.)

Anyácskám, emlékszel,
azon a nyáron, amikor a libacsapat otthagyott,
káromkodjak – mondtad – könnyeimet látva,
én hazudtam neked akkor ott
drága bizalmadért olcsó lúd-bűnbánatot.

(Laktam sűrű erdőt,
halál-dalt írtam szürke csónakon.)

Anyácskám, látod, most is félek,
becsapott világ ring ajtóm előtt,
valahol talán keresek kulcsot.

(Arra járnék már, ahol a mosolyod felébred,
altatót dúdolnék, mint az őrangyalod,
arra járnék már, ahol szemed tüzében
születnek szokatlan csillagok,
keskeny úton jönnék, lehet, lábujjhegyen,
s amikor elmennék, ajkam elrebegné
azt az egy nevet…)

2011.

farsang 2

Fénykép-0040

Karácsony éjjel

Karácsony éjjel

Csodára vártam,
és nem tudtam, hogy a csoda bennem lakik.
Szeretetről szóltam,
és nem érintettem meg a lélek húrjait.

Karácsony éjjel felnézek az égre,
álmosan pislognak a csillagok.
Karácsony éjjel Jézusra nézek,
de rám a világ ragyog.

Itt vagyok.
Veled
és Jézussal a fényben.
Hiszek az áldásban,
az örök üdvösségben,
és abban, hogy megsimítják
lecsorgó könnyeink
az angyalok.

2010.

Fénykép-0040

Mickey Manuel

Mickey Manuel

(velünk az Isten)

Miki Manó felnőtt lett.
Hazaért,
bekapcsolta a gépet,
megnézte a ‘fészbuk’ üzenőfalát,
majd lement a földszinti pizzériába,
és rendelt egy ‘vega kaját’.

Miki Manó férfi lett.
Volt munkája, lakása,
‘leptopja’,
néhány ismerőse,
aki a bárba,
és pár ‘csaj’,
aki az ágyba
ment vele.

Miki Manó boldog lett.
Tudta, ami történik,
az nagyszerű, az megismételhetetlen,
az különleges és tökéletes.

Miki Manó meghalt.
Nem tartott kutyát.
2010.

Fénykép006

Yang

Fénykép007

Yang

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
és szobámba küldte az estét…

Vigyázz, Kincsem, az álmainkra,
mert megszöknek az apró réseken.

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
és szobámba küldte az estét,
fáradt-szürke félhomály lett…

A réseken megszökött álmokat néztem,
ahogyan hosszú zöld-arany fonalat hoznak,
s átszövik ezzel az életet.

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
és szobámba küldte az estét,
fáradt-szürke félhomály lett…
… kinyílott benne a képzelet:
utakat láttam,
s egy barna hídon
átballagtunk a Hold felett…

– ketten voltunk…

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
a szobámba küldte az estét,
s e fáradt-szürke félhomályban
rádöbbentem,
miként tettél fél-emberré.

…ezüstport szórnak az évek.
Kincsem, jól vigyázz, mikor, melyik
zsebedbe gyűjtöd ezt,
ha nekem adnád,
cserébe gyémántokat kapnál…
.. vagy…
.. talán …
…csak kitömném lelkemmel
kiürült zsebed.

2012.

Fénykép006

Fénykép008

Jobbágy Károly Emléknapra

cseresznye piroslik
május lett megint
talpaim alatt a daltalan napok
új-rögöcskék lesznek
vakondtúrás-módra
kárt hozva emelnek
hátam mögött siklanak az évek
az arcom elé néha ősz-szín rózsa téved
s felvillan a lényeg
hogy cseresznye piroslik
és május lett megint
s ha egészen mélyen az ősz-szirmokba nézek
akkor látom hogy
a május mindig eljön
mindig eljön és velünk marad
“Mondják, a Himnuszt énekelték”
s míg mondják – én apám hangját hallom – szakadozva
távol a puskáktól hazatért Pestről
szakaszokban
és rá három évre vette el anyámat
ősszel
“Mondják, a Himnuszt énekelték”
apám mesél
a dal marad
és marad a május
belépek az időbe
ahol rózsák zúgnak októberben
és álmokat rajzol homlokomra az este
vajon hogyan leszünk mi mind elfeledve
ha az unokáink szemeiből chipek
rögzítik majd a virtuál-holnapot
megmondjam
sehogy
mert mindig lesz május
és mindig lesz
aki tüzet gyújt szívével
a megfáradt-bágyadt szirmokon

2014.

Fogva-tartás

Fénykép-0114

Fogva-tartás

Vagyok a semmi a kék színű égen,
bezárt mosoly leszek a pokol tüzében,
arany-madár vagyok szürke varjú-testben,
két kezedből eszem, ne menj el, ne menj el…

2009.

Fénykép-0101

Fénykép-0102

Fénykép-0106

ha majd fatörzs leszel

ha majd fatörzs leszel
s állnod kell
szárazon-árván
ne gondold azt
hogy ennyi volt a lét
és neked semmi nem maradt
mert ott vannak a felhők

ha hallod a dús lombú füzek
tarka kacagását
irigyük ne maradj
nézz mélyen magadba
s légy szabad
mert bizony mondom néked
ott vannak a felhők fehéren az égen
a megcsonkult és feketévé égett
karjaid alatt

2014.

alkony

Fénykép-0028

Fénykép-0030 Fénykép-0031 Fénykép-0032

Fénykép-0035 Fénykép-0036 Fénykép-0041 Fénykép-0044

Nincs dal

nincs dal
csak a szívek ritmusa lüktet
nincs dal
csak a tűz duruzsol – pattog – lángnyelvek repülnek fel a mennybe
nincs dal
este van –  az angyalok már lepihentek  – az álmaikból öltözik a hajnal

és reggel majd új dal születik az új igazaknak
táncot jár az élet
könnyű szellő lebben
levelek feleselnek a fákon
harmat csillan egy gyönge virágon

ránk mosolyog az Isten
s milyen jó hogy íze van ekkor a pillanatoknak

2012.

Page 1 of 12

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén