a fák között elbújt a szél
és napokig csak ott lakott
esténként ébredt sírt-zenélt
éjfélkor bömbölt egy nagyot

a házak közt elbújt a szél
tucatnyi csókot ellopott
havat szórt az utak fölé
s megrázott néhány ablakot

a szívemben elbújt a szél
hideget meleget hozott
felettem néma lett az ég
Kalamona jár s démonok

Szűkül a fény-idő,
fáradtak a napok,
egyre nő a sötét,
s mikor otthon vagyok…
– és mikor itt vagyok –
– s ha bárhol is vagyok –
úgy várom az angyalt,
a meleget, békét,
csendet és nyugalmat.

Úgy vágyom a fényre,
s ha eljön majd végre
az Isten békessége,
tudom, hogy velem lesz…
– velünk lesz a Gyermek.
És hallom az angyalt:
„Üdvözítő született ma nektek,
aki az Úr Krisztus,
a Dávid városában”

Szűkül a fény-idő,
hó-pihécskék szállnak,
őrbottyáni fákon
mint szürke madárdal
megül a téli szél,
s elhallgat a fagyban.
A téli szél hallgat,
de te most már ne félj:
közel van az angyal,
– közelebb az angyal –
új örömet hirdet:
„Az Ige volt az igazi világosság,
amely megvilágosít minden embert:
ő jött el a világba.”

Tágul a fény-idő,
látod, hogyha látod,
ezen az estén is
gyújtsál majd világot,
és együtt leszünk mind,
mind együtt az Úrban.

Istentől megáldott
Karácsonyt kívánok!

2016. december

Fekete faluban fekete éjjelen
fekete ablakok feketén fénylenek.

Kikopott küszöbön magányos macska ül,
pókhálós kendőben Rebeka felrepül.

Fekete farakás alszik az udvaron,
közelben hirtelen nagymadár felrikolt.

Rebeka messze már, átmegy a házfalon,
hallgatja, hogy szuszogsz sötétlő hajnalon…

2008.