Pongrácz Ágnes

versek, gyöngyök, kristályok

Category: vers (Page 2 of 4)

kánikulában

harmincnyolc fok
pokol
a légrészecskék a fejünkre esnek
a tájból rettenve ég a zöld
és talán már önmagát sem hűti le az Isten

idebenn jó
a zene útját járom
meghitt pillangók repülnek szívemre
majd elszállnak
ha véget ért a dallam

hol vannak a gondolatok
az én világom elférne egy dalban

aludni kellene

odakinn a hőség már elfoglalt minden helyet
és nekem sincs semmim
csak te vagy

egyszer
egyszer régen
kislány-koromban
három vagy öt évesen
a térdemen forogtam
a szőnyegen

úgy pörögtek a minták

s akkor hirtelen
egy bálterembe értem
palotást jártunk
én csak egy férfit néztem

azután ültem és vártam
palotást jártak
a férfi elment
a szűk folyosón fáklya

lángoló üresség

látod
megöregedtünk
mire
rád találtam

2013.

Fénykép-0022

Az Úr dicsérete

1.

Uram, szirének hangját add nekem,
kapun, falon hatoljon át a dal,
de tán a szélzúgás is én legyek,
levélen, ágon gyújtva meg magam.
Uram, dicsérni Téged vidd szavam
a kéklő égre fel, legyek fehér
fátyolfelhő, s ha kondul egy harang,
fehérben éljek mindörökre én!

Szobákban ülnek álmos emberek,
ébressze őket, s hozzon új tavaszt
az Úr szívéről szóló énekem.
Békét adjon, nyújtson vigaszt annak,
ki kér az Úrtól, Lábához hajtja
fejét, s bár bízik benne, nem remél.
A gyolcs legyek, mi csúf sebet takar, s
fehérben éljek mindörökre én!

Lelkük teljék meg édes malaszttal,
tárják ki jól az ablakot, s akkor
a latrok rácsos börtönben kapnak
szelíd áldást, Uram, s bocsánatot,
ha bús éjen zenélnek angyalok,
ha húr pendül, s dal száll az ég felé,
ha angyalszárny rezdül, s lehull a toll,
fehérben éljek mindörökre én!

2.

Uram, legyek hárfának dallama
rezegve lágyan égi húrokon,
ezüstben csendülő kicsiny harang
és érces szívverés a sóhajon,
legyek folyón a hab, melyet sodor,
mert van folyó és van bánat, de nézd,
bővízű bánatban halásznak ott,
ahol kegyelmet adsz könnycseppekért.

Dicsérve Téged reggel és este,
szólítva élőket s a holtakat,
arany-zsoltár az, mely fényekben zeng,
s arany-zsoltárba írt arany-szavak
rohannak már élő alázattal
Hozzád, Uram. Balladám ott elég,
rekedt torkom madárbegyben jajgat,
ahol kegyelmet adsz könnycseppekért.

Úgy, mint utolsó harsonád tegyem
a versbe teljesen magam, s haza-
érkezzen Hozzád a megteremtett
világ boldog percéből felfakadt
minden dús gondolat, mert “Te vagy a
feltámadás” s az élet. Nehéz,
Uram, nekem kinyitni ajkamat,
ahol kegyelmet adsz könnycseppekért.

3.

Te még nem láttál engem, és ma van
a napja annak, hogy megnézd arcom,
platánfa kérgeként a bőr szakad
le róla, ám most még inkább tartom
Feléd, Uram, hogy lásd bűnbánatom,
mert én sebet tettem Rád oly sokszor,
mikor bántottam másokat, s ahogy
rúgok Beléd, amíg kezem fogod.

Hogyan fordul Feléd, míg Hold szaval
rezegve lágyan égi húrokon,
Uram, rút lelkem. Majd szorgalmasan
zsákomba gyűjtöm újra, s hátamon
viszem tovább új vétkem, csillaghoz
küldöm szemérmem, hogyha vágy oson.
-Találj rám, hű szerelmem! Hagyom. S
rúgok Beléd, amíg kezem fogod.

Uram, vétettem annyit ellened,
bocsásd meg, és engedd, most én adjak.
De mondd, mit tudnék adni itt Neked?
Üres kezem lehajlik fáradtan,
belül manók szívemmel játszanak,
és mint egy gyermek, míg áll oszlopon,
csak nézek körbe, s tartom Neked: magam! S
rúgok Beléd, amíg kezem fogod,

4.

Eléd raknék mindent, mit megtermett
a Föld, gyémántkincset, zafírt. Smaragd-
szemű, kék angyalkák énekelnek,
mikor világod ékes harmatban
csillantom meg, s ajánlom föl, Uram.
Tiéd az “ország”! Minden verssorom,
melyet leírtam bármikor, szalad
Hozzád, s harangok közt imádkozom.

Virágokat vinnék Neked, szabad
szerelmet szendén sáros utakon
hagyok, de Téged, Uram, nem hagylak
el, míg ring bennem a lélek. Ballagok
magamban, így beszélek. Vállamon
vékony gallyakban hordom és lopom
meg Fény-erdődet, mert fázom nagyon,
s Hozzád harangok közt imádkozom.

Lásd, semmim sincs, de itt egy ballada
rezegve lágyan égi húrokon.
Még itt vagyok, s álszentnek tartanak,
ezért Uram, könyörgök Magadhoz
az égbe végy fel, és ha meghalok,
ölelj meg, küldj át minden poklodon,
kínokban égve ott áldom Napod,
s Hozzád harangok közt imádkozom.

 

A ballada

Uram, szirének hangját add nekem,
kapun, falon hatoljon át a dal,
szobákban ülnek álmos emberek,
ébressze őket, s hozzon új tavaszt,
lelkük teljék meg édes malaszttal,
tárják ki jól az ablakot, s akkor
Uram, legyek hárfának dallama
rezegve lágyan égi húrokon.

Dicsérve Téged reggel és este,
szólítva élőket s a holtakat
úgy, mint utolsó harsonád tegyem
a versbe teljesen magam, s Haza,
te még nem láttál engem, és ma van
a napja annak, hogy megnézd arcom,
hogyan fordul feléd, míg Hold szaval
rezegve lágyan égi húrokon.

Uram, vétettem annyit ellened,
bocsásd meg, és engedd, most én adjak.
Eléd raknék mindent, mit megtermett
a Föld, gyémántkincset, zafírt, smaragd
virágokat, vinnék Neked szabad
szerelmet szendén sáros utakon.
Lásd, semmim sincs, de itt egy ballada
rezegve lágyan égi húrokon.

Ajánlás

Uram, fehérben éljek mindörökre én,
ahol kegyelmet adsz könnycseppekért,
rúgok Beléd, amíg kezem fogod,
s Hozzád harangok közt imádkozom
rezegve lágyan égi húrokon.

2009.Fénykép-0022

foncsor

olyan hűvös ez a nyár
egy meteorológus tegnap a tévében azt mondta átlagos
átlagosan szar – nekem
jó…. tudom….
pozitív szemlélet
meg a boldogság-bennem-van-nem-külső-forrásban
bla-bla-bla
tudom
ja meg az a legjobb
hogy a világ tükör
neki nem fáj ha azt a rusnya banyát akit benne látok
összetöröm
mosolyogj-a-világra-és-akkor-a-világ-is-rád-mosolyog
akkor már inkább tennék pár forintot a pénztárcájába
hogy ő is tegyen az enyémbe
kenyérre
mert a mosolytól éhes maradok
és nemcsak én
elkeserítő…
vagy csak keserű vagyok?!
olyan hűvös ez a nyár
már a fecskék sem tudják mikor merre repüljenek
ha behunyom a szemem
a tükör előtt állva
azt gondolom
hogy velem szemben a rusnya banya is becsukja a szemét
de mivel nem látom
lehet
hogy engem néz
vagy elszaladt pár percre valamiért

a zöld dió a burokban bágyadtan bámulja
ahogyan az eső a fényes leveleken lecsorog

én nyitott szemmel nézek a világra
mégis gyakran látok üres tükröket
és nem baj
ha a világ nem néz rám vissza
mert valami fontosabb dolga lett

de nem jól teszi a dolgát
a kutyafáját neki
nem jól teszi
olyan hűvös ez a nyár
megint esik

2011.

Farkasok

Farkasok járnak a réten
az évközi hetedik vasárnapon,
szárnyait töröm a légyzümmögésnek,
és bizony mondom néktek:
– nem szigorúan,
hanem jól
kell válogatnotok!
Kitárom két karom az égre
már régen nem bánom,
ha a Napból tűzeső potyog,
s ha leteszem egyszer a tollam
az utolsó mohikán
– eztán –
akkor is én
vagyok.

Farkasok járnak a réten
az évközi tizenhetedik vasárnapon.
Jézus felment egy hegyre,
talán túl közel ült le
a néphez
és hozzánk –
gonosz szél suhant át
– akkor –
a tanítványokon.

A keleti égen kigyúlt egy felhő
– furcsa jel
ezen a korai alkonyon –
nyugatról szédült viharfelhő
– baktat –
semmi sem történik lassan,
csak az ember túl türelmetlen
és bolond.

Farkasok járnak a réten
az évközi huszadik vasárnapon,
az éjszaka csendes,
lámpafény táncol az esőcseppeken,
merészen csillog száz juharfalevélke,
mintha szentjánosbogarak lámpásai
gyúltak volna
– tömkelegével –
vagy mintha Karácsony lenne most.

Farkasok járnak a réten
mindegyik évközi vasárnapon.
Ha ünnepet ad az Isten egy-egy nyári zivatarhoz,
miért félnék attól,
hogy majd engem feledni fog?

2012.

Negyven fok

Július a nagyszobámba
belépett, és ott maradt.
Hetek óta szánt a hőség,
forróság hűt, fogva tart.

Láttalak az álmaiban:
gomba voltál egy hegyen.
Vándorúton jár a lélek,
gyalogol, majd megpihen.

Bentről szól a legszebbik dal,
s a gonosz nem énekel.
Benned lennék gombaspóra
álom-látott zöld-helyen.

Bölcs-szikrája nő a napnak,
elveszik az értelem,
szikkad-száraz hódolattal
esőt várok, csendeset.

2012.

Szent Jakab hava előtt

Ragyogó napot festettem az égre,
tavasznak álmodtam a végtelen őszt,
boszorkány-időm lejárt, tűzbe léptem,
s most égek egy máglyán – az Isten előtt.
2011.

szeress

Fénykép073
szeress
szeress engem halkan
mint levél az ágat
szeress mintha lennék
gyökere a fának
szeress engem éjjel
csillagfénybe bújva
szeress mikor délben
harangokat húznak
szeress engem télen
szürke nagykabátban
szeress úgy mint akit
tündérek találtak
szeress engem gyáván
szeress engem árván
szeress a síkságon
s fenn a hegyek ormán
szeress
mert én vagyok a földed:
Magyarország

2013

Fénykép069

Fénykép-0001

citromos

Fénykép-0001

citromos

a citromos álom
gyors finom és egyszerű
a citromos élet
nehéz hosszú és keserű

bogárka bogárka
tegnap nem arattak
holnap nem kaszálnak
gumicsizmás lábat
eső hoz a nyárnak

a citromos sütemény elkészítését
mindig elfelejtem
a receptjét többnyire jól elteszem
így gyakran nem találom
az életet csak élem

bogárka bogárka
nekünk nem arattak
nekünk nem kaszáltak
nem éhezünk
s sírunk a kerek-világnak
amíg a citromos életet élem
néha arról álmodom
hogy a mennyországban járok
és körülöttem minden
finom és egyszerű

bogárka bogárka
neked sincsen pénzed
nekem sincsen pénzem
bogárka bogárka
üres a bukszácska
majd ád a Jó Isten
kenyérre kalácsra

a citromos álomhoz
kell legalább egy csomag babapiskóta
amit darabonként tejben
pár másodpercig megforgatunk
majd egy üvegedény aljára teszünk
– ez lesz az első réteg
erre kerül a gyümölcs
bármilyen gyümölcs jó ide
de szerintem legjobb az őszibarack befőtt
– ez lesz a második réteg
ezután következik a massza
amihez hat evőkanál cukor
egy citrom leve
és reszelt héja
egy nagy pohár tejföl
és két és fél deci felvert tejszín
szükséges
– ez lesz a harmadik réteg

bogárka bogárka
adott a Jó Isten
kenyérre kalácsra
a rétegezést
addig folytatjuk
ameddig a vers tart
ezután jégre tesszük
majd a hűtőszekrény kulcsát elrejtjük
vagy inkább mégse dugjuk el
mert úgyis megtalálják
bogárka bogárka
még-hogy-citromos-élet

2013.

 

Fénykép-0006

Az “eredeti” recepten annyit változtattam, hogy némi zselatint oldottam fel, és tettem a krémbe, s ezután egy kapcsos tortaformába pakoltam a hozzávalókat, majd  néhány óra múltán egy újabb  2,5 dl tejszínt vertem fel, amivel a tortát bevontam.

 

Fénykép033

júniusban

nem érzem a friss széna illatát
elhalványult az emléke is
pedig éreznem kellett volna
ma este szénagyűjtés közben

garádolunk
mondta anyám

már nem érzem a friss széna illatát
– biztosan ellopták tőlem a nikotin-démonok-
a ligetszépe
megeszi a Napot
ezért ilyen sárga
és ezért nyílik ki virága
az utolsó fénysugárra
ahogyan öregszem
egyre bölcsebb vagyok
mégis bánt
hogy nem éreztem ma
a friss szénaillatot
garádolunk
mondta anyám
a kert felett az erdő hallgatott
a széna egy széles sávból egy keskeny sávba tért
garádoltak
mondta az erdő
garádoltak
bólintott az ég
fölém egy negyed-Holdat rakott
s hazagyalogoltam

2013.

Fénykép033

Jaj-fehér jázmin

Magamat akartam néked adni,
és vihar sötétjén értem el a kék-eget.
Haragom villám volt,
szívemben tűz táncolt.

(Rebi néne, néne, haj,
banya-lelken ott a baj.
Térj le a földre –
gyenge esőben!
Rebi néne, néne, haj!)

Magamat akartam néked adni,
cseppenként a véremet,
alkonyi fejfák szürke szemébe
leheltem volna életet.

(Rebi néne, néne, haj!
Sárga az írisz, sár-töve mégis vízbe’ hajt.
Vadkacsa-gácsér úszik el erre,
dísz-zöld fejére
szállj le a földre,
Rebi néne, néne, haj!)

Magamat akartam néked adni
halkuló esti tücsök-zenén.
Hegedűm sincsen,
citerám sincsen,
nem adtam soha semmit én.

(Május, május, bodzavirágos,
friss legelődön a fű sötét
– sok eső esett,
föld se fogadja –
május, május, akácvirágos,
meghoztad
s elvitted a reményt.)

Vállához értem az éjjeli szélnek,
a hajnal egy vonaton döcögött velem:
Ilyen napkeltét még sose néztem.
Nagy Isten!
– megláttam benne testedet.
Aranyban égtek körben a felhők,
és annak a kéknek –
mennyország-színe lett!

Szivárvány nőtt Aszódon a sínre,
Hatvanban az óra kattogott,
hatot vert szívem,
s hiába fogtam – vitte a reggel
pulzusom.

Így történt, Kedves,
oszlop maradtál,
soha-nem-épült, százszor leomlott házamon,
grádics vagy nékem
pokolba érő, angyal-vezette tév-úton,
hangomban tercelsz,
arcomon felkelsz,
könnyemmel nem peregsz tova,
obszidián vagy fekete éjben,
tükrömnek égő foncsora.
Te vagy a május,
az akácvirág is,
szirmait hullatja jaj-fehér jázmin,
és éppen így,
így megyek Tőled
az elmúlásig.

2010.

Fénykép004

(a képen egy jezsámen bokor van – és nem jázmin – viszont fehér -és szép:-)

Page 2 of 4

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén