lángoló álmokba teszem a kezem
igaz némaságom
márciust kigyújtja
szavakat ír a szél
ma
tegnap
holnap
lángoló álmokba teszem a kezem
simogatlak
2010.
Month: március 2020
Zene hallik, muzsikálnak,
hegedűszót hoz a bánat,
hegedűszó van a szélben,
vele szállnék el az éjjel.
Levendula illattal jött a Megbocsátás,
és én molyoktól félve nem fogtam meg kezét.
Gyönyörű Harmat, ha majd újra erre járnál,
dögszagot árassz, s barátok leszünk, te meg én.
Zene szól most a sötétben,
teliholdból van a végzet,
Rebi nénét viszi hátán,
arany-ég nő karimáján.
2010.
(és valahol távolban ott a Helikon)
szárnyát-vesztett paripám
nem legel a réten
nem legel a réten, istállóba tér be
istállóba tér be
s parazsat eszik
valamikor régen
– csillag volt az égen –
az északi fényben
varázs villogott…
valamikor régen
csillag volt az égen
– s a magány
zörgetett be minden
bús napon
gyönyörű pej paripám
kint legelt a réten
kint legelt a réten, angyalok vigyázták
angyalok vigyázták
gyenge lépteit
aztán csak jöttél Te
szárnyát-vesztett paripám
istállóba tért be
istállóba tért be, parazsat evett
parazsat evett
és friss vizet ivott
aranyos zabláját
maga kérte szépen
maga kérte szépen, ne vigyázzák többet
ne vigyázzák többet
őt az angyalok
nem szökik meg eztán
ha kinő a szárnya
ha kinő a szárnya tüzes éjszakában
tüzes éjszakában
táncol Pégaszosz
valamikor egyszer
csillag lesz az égen
– csillag lesz az égen
és a sarki fényben
majd a Hold ragyog
2012.