Pongrácz Ágnes

versek, gyöngyök, kristályok

Month: április 2018

még várom a májust

még várom a májust
de már nincs hazugság
nem teszek morzsolt álmokat
egy-egy elhűlt percbe
és nem csalok át óriást
ebbe a törpe-kertbe
de jaj ne hidd
hogy már nem látom
mikor térdel le a tél a nyárhoz
és hogyan izzik a zöld a vékony ágon
még várom a májust
de már nem teremtek életet a zajra
nincs időm
mert élek a zajban a nyugalomban
és jön Orsi jön és fáradhatatlan
Gyuszi csak beszél és beszél és beszél
a nyuszi most a bundáját kigombolja
de Gyuszi csak beszél és beszél és
jönnek a többiek is sorban
meg a mesék a dalok a szerepek
a rajzok a játék az olvasás az egerek
ezek mesebeli gyerekek
és te még nem szagoltál olyat mint
amilyen szerkesztőségünk van
hol fontos hol vicces
és a nagy forgatagban egy dolog biztos
délben mindig ebéd van
még várom a májust
talán majd egyszer itt lesz

2018.04.03.nyúl2 (2)

Az utolsó kupáig

Kattan a zár.
Nyílik az ajtó.
Kandalló tüze lobban.
Szürke szakállú törpék állnak
a vaskos tölgyfaasztal körül.
Odin belép. Leül.
Mesélni kezd.
Halk szava bejár kilenc világot.
Kilenc törpe áll most.
Mindegyik hallgat.
Thor kalapácsa vihart kavart ma.
Félnek.

(csak rólad álmodom,
fejfájással kelek,
és fekete felhőkön ébredek)

Odin mesél,
hogyan ért egymáshoz
a tűz s a jég,
óriások születtek, haltak,
Ymír koponyája lett az ég

(aztán egy szellő megfagy)

Kattan a zár.
Begurul egy gyűrű.
Kilencedik éjjel
Nyolc törpe hallgat.
Egy énekel
Lokiról, tréfáról,
Balder haláláról,
fagyöngyről.

(ha tudnád, mennyire szomjazom az igazságot,
mégis megértelek, egy alvó csillagról gyengéden folynak a könnyek,
hagyom, vezess,
és amíg átölelsz, meleged betölt)

Nyílik az ajtó.
Szél süvít rajta.
Odin nyolclábú lova felnyerít.
Nyolc törpe áll most.
Hét törpe hallgat.
Egy törpe meghalt.
Egy énekel
kígyóról, méregről,
amely lángolva örökké
Loki arcára rácsöpög.

(keresztbe rakott kévék gyűlnek a tarlón,
lassan aratják a búzaföldeket,
a kalász megérik a Napnak,
fejét lehajtja,
elviszik a termést)
Kandalló tüze lobban.
Fenrír néz ki onnan,
farkas-szörny pofája üvölt:
Ragnarok!
Minden törpe meghal.
Magam maradok.

(értem én,
neked nehéz,
nem adnak ingyen új világot,
de nézd, bezárt kapukon átlép a lelkem,
figyel téged, nem kér többet,
egy vékony zsineg átszakad,
a futó célba ér)

Kattan a zár.
Thor fia belép, leül.
Csak bort iszunk ma
rendületlenül,
valkűrök járnak táncot
teli kupánk körül.

2010.
http://epa.oszk.hu/02600/02690/00028/pdf/EPA02690_aghegy_2014_42-43_5743-5763.pdf

pa.oszk.hu/02600/02690/00028/pdf/EPA02690_aghegy_2014_42-43_5743-5763.pdf

Powered by WordPress & Theme by Anders Norén