Jeles Teréz : Égig érő fa című festményéhez

Uba vár
ott ül a semmi tövében
lábának ráncai földbe tapadnak
hét keze lendül az égre
még magasabbra

Uba áll
kék szemén ébred a szellő
dús haján angyali ének
röppen a légbe
még magasabbra
még magasabbra

Uba száll
végtelen álom az ujja
átviszi lelkem a szférán
s még magasabbra
még magasabbra
még magasabbra

lenéz – szédül – vár – mesét mond egy bonsainak
…most elhallgat…
2012.

egig_ero_fak