Tarkára festem a vonatokat,
virágokat ültetek sorra az ülések közé,
és hallgatom,
ahogyan álmokat fúj el az északi szél…
Ezüstre festem az embereket,
kék színű szirmokat szórok a lelkük fölé,
és hallgatom,
ahogy Buddháról éppen Jézus mesél…
Magamra festem az éji-világot,
démonok közt lakó angyal leszek,
meglátod, egyszer
szárnyaim nőnek,
talán sírni fogsz majd,
ha elmegyek…
és akkor tarkára festem a vonatokat,
minden ülésre egy-egy szentet teszek:
angyali expressz –
hetedik vágány –
indulunk:
felhő-síneken…
2010.
Comments are closed.