Lámpafény az esti ködben –
Egy halvány sugár
elmerengve
messze menne,
– bár rám vetülne –
de csak körbejár.

(Néha éjjel betakar
a remény halk szava.
Alszik az Isten.
Nem megyek haza.)

Lámpafény
az esti ködben
kékbe bújna,
földre jönne,
hozzád érne,
csillagokig elrepülne,
most élete fáj.

(Didergő angyalok
járnak a szélben,
kezükben gyűrött papírlapok,
szemétbe dobják majd
azon a héten,
amikor szeretve meghalok.)

“Moon River” –
álmos sóhajok.
Tudod, kedves, hol lehetnék?
Mosolygok,
mert mindig ott vagyok.

(.. és mindig veled leszek eztán,
– zsongó képzeletben –
a Nap a Holdra lép,
s már rég nem számít,
hogy tisztán
vagy hamisan fütyülte
akkor Neil Armstrong
a világ kedvenc slágerét.)

“Moon River” –
pillámra száll a dal,
megmártózik egy könnycseppben,
giccses bagoly
hú-t lihegve
hozzád viszi majd.

(Angyalok járnak a zöldellő réten,
hajukban szellő, az arcuk a csend.
Angyalok járnak a zöldellő réten,
Nekik Sinatra most is énekelt.)

Láttál baglyot téli égen?
Oly puhán száll, hangtalan –
így érjen melléd a lelkem,
örökkön örökké körben,
mint lámpafény az esti ködben,
megőrizve vágyamat.

2010.