Yang

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
és szobámba küldte az estét…

Vigyázz, Kincsem, az álmainkra,
mert megszöknek az apró réseken.

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
és szobámba küldte az estét,
fáradt-szürke félhomály lett…

A réseken megszökött álmokat néztem,
ahogyan hosszú zöld-arany fonalat hoznak,
s átszövik ezzel az életet.

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
és szobámba küldte az estét,
fáradt-szürke félhomály lett…
… kinyílott benne a képzelet:
utakat láttam,
s egy barna hídon
átballagtunk a Hold felett…

– ketten voltunk…

Az alkonyi ég elbúcsúzott,
a szobámba küldte az estét,
s e fáradt-szürke félhomályban
rádöbbentem,
miként tettél fél-emberré.

…ezüstport szórnak az évek.
Kincsem, jól vigyázz, mikor, melyik
zsebedbe gyűjtöd ezt,
ha nekem adnád,
cserébe gyémántokat kapnál…
.. vagy…
.. talán …
…csak kitömném lelkemmel
kiürült zsebed.

2012.