cseresznye piroslik
május lett megint
talpaim alatt a daltalan napok
új-rögöcskék lesznek
vakondtúrás-módra
kárt hozva emelnek
hátam mögött siklanak az évek
az arcom elé néha ősz-szín rózsa téved
s felvillan a lényeg
hogy cseresznye piroslik
és május lett megint
s ha egészen mélyen az ősz-szirmokba nézek
akkor látom hogy
a május mindig eljön
mindig eljön és velünk marad
“Mondják, a Himnuszt énekelték”
s míg mondják – én apám hangját hallom – szakadozva
távol a puskáktól hazatért Pestről
szakaszokban
és rá három évre vette el anyámat
ősszel
“Mondják, a Himnuszt énekelték”
apám mesél
a dal marad
és marad a május
belépek az időbe
ahol rózsák zúgnak októberben
és álmokat rajzol homlokomra az este
vajon hogyan leszünk mi mind elfeledve
ha az unokáink szemeiből chipek
rögzítik majd a virtuál-holnapot
megmondjam
sehogy
mert mindig lesz május
és mindig lesz
aki tüzet gyújt szívével
a megfáradt-bágyadt szirmokon
2014.
