Ismét azzal kezdem, hogy “tanulom” az ásványokat.
A hazai vadon termő virágos növényeket közel 10-15 évig “tanultam”, s nem azt mondom, hogy immár felismerem őket (egyébként rengeteget felejtettem az évek során),  szó sincs erről, de ha nagyon akarom, akkor meg tudom keresni őket a határozó könyvekben vagy a neten, és hellyel-közzel a megfelelő családhoz fogom nagy valószínűséggel sorolni őket – remélhetőleg.
Az ásványokkal – gondolom – ugyanez a helyzet, minél többféle ásvánnyal találkozom és minél több időt töltök azzal, hogy megismerjem, beazonosítsam ezeket, annál nagyobb valószínűséggel lesz valóban helyes a felismerésem – még így “eszköztelenül” is. Persze megfelelő vizsgáltatokkal és eszközökkel még helyesebb lenne. Azonban mivel még mindig “csak” vásárolom a különféle csiszolt és csiszolatlan köveket, bízom abban, hogy az eladók valóban a megfelelő “címkével” látják el a portékájukat.

Ez a hosszas bevezetőt az egyik legújabb szerzeményem, a haüyn indokolta. Mivel nem egy tipikus haüyn kristályt sikerült beszereznem, így ezt a legesetlegesebb módon a már meglévő szodalit darabjaim közé tettem.

Nekem valahogy “szemre is” más. Bár kétségtelenül a kémiai összetétel lenne az, ami meghatározó.  Most nézzük meg, hogy milyennek is kell (kellene)  annak lenni.

A haüynt először 1807-ben írták le (Brunn és Neergard) az olaszországi Mt Somma-Vezúv vulkánjából származó kristályokból, és a francia krisztallográfus René Just Haüy  (1743-1822) tiszteletére nevezték el.

A haüyn rendkívül ritka ásványi anyag és még ritkább drágakő. A haüyn legszebb példányai a lúgos vulkanikus kőzetekhez kapcsolódnak, amelyek elsősorban a Laacher See Eifel-hegységben,  Németországban találhatók. Kitüntetett darabjai ebben a hegységben szokatlan élénk kék színűek. Azonban a  haüynre a  könnyebb kék vagy  a zöldesen kék színek is jellemzőek lehetnek. Előfordulási helyei vannak még  Marokkóban és Ausztráliában. Nagyobb betéteket találtak a nyugat-közép-olaszországi Lazio és Toszkán régióban, de  pl. Tasmániában, Ecuadorban, Svédországban és az Egyesült Államokon is vannak  lelőhelyei.

A haüyn a szilikátok osztályában a tektoszilikátok közé tartozik, a szodalit csoport tagja. “Haüyn Na3Ca(AlSiO4)3(SO4) Krist.: köbös. Kristályai általában rombdodekaéderes, ritkábban oktaéderes termetűek. Legtöbbször szemcsés halmazokat alkot. Kontakt, penetrációs és poliszintetikus ikrei nem ritkák. Fiz.: hasadása közepes; törése egyenetlen, rideg; K = 5,5–6; S = 2,44–2,50; fehér, szürke, kék, kékeszöld, rózsaszín; karcolási pora fehér vagy halványkék; átlátszó, áttetsző; üvegfényű. Tércsop.: P-43n. a = 9,11; Z = 2. Pol.mikr.: világoskék, izotróp (esetenként anizotróp). Kém.: a K Na-ot, a H2O és Cl SO4-t helyettesíthet kis mértékben. Korlátozott szilárd oldatsor a szodalit és a noseán irányába ismert. Földt.-előf.: legtöbbször alkáli vulkanitokban (tefrit, leucitit, bazanit) fordul elő: Eifel-hg. (D), Albano, Mt. Somma, Vezúv (I). Ásv.társ.: noseán, szodalit, nefelin, flogopit, egirin, leucit. ” /Szakáll Sándor/

Képlete: Na,Ca)8Al6Si6(O,S)24(SO4,Cl)2
Sűrűség (g/cm3): 2,45 – 2,5
Kristály: rombdodekaéderes, oktaéderes
Keménység: 5,0 -6,0
Törése: egyenetlen, rideg
Átlátszóság: átlátszó, áttetsző, félig áttetsző
Szín: fehér, szürke, kék, ibolyáskék, rózsaszín
Porszín: fehér vagy kékesfehér
Fénye: üvegfényű vagy zsírfényű.

25-Grams Deep-Blue-Hauyne-Crystal-From-Badakhshan-Afghanistan

Hatása: A haüyn megkönnyíti a mély meditációt, és felhasználható arra, hogy visszatérj a múltba. Békét és önelfogadást eredményez. Egy olyan kristály, amely örömöt és nevetést jelent. Azt tanítja nekünk, hogy szabad szívvel adhatunk.  A haüynek van ereje ahhoz, hogy felszabadítsuk a szívünket, segít abban, hogy megértsük azt, hogy újjászületést fogunk tapasztalni, ha engedjük szabadon áramlani a belső érzéseiket.

Számomra “felmelegedő” kő, valószínűleg egy magasabb rezgésű kristály…