farkasok dalával ébred az erdő
farkasok dalától alszom el én
zengjen az ég ha az üstökös eljő
s táncoljunk ketten a lét peremén

arcodon rózsák a kezedben sorsom
viharban fütyülő fenyőrigó
amíg az életem ingedben hordod
muzsikál halkan az angyal-trió

egyszeri vágyak a szőnyegre hulltak
felszedted s szívedre tetted nekem
egyszeri vágyak az égbe jutottak
így voltál s lettél Te a végzetem

egy farkas dalával ébred az erdő
egy farkas dalától alszom el én
nem zeng az ég ha az üstökös eljő
s táncolunk majd ha az év véget ér

harmincnyolc fok
pokol
a légrészecskék a fejünkre esnek
a tájból rettenve ég a zöld
és talán már önmagát sem hűti le az Isten
–
idebenn jó
a zene útját járom
meghitt pillangók repülnek szívemre
majd elszállnak
ha véget ért a dallam
–
hol vannak a gondolatok
az én világom elférne egy dalban
–
aludni kellene
–
odakinn a hőség már elfoglalt minden helyet
és nekem sincs semmim
csak te vagy
–
egyszer
egyszer régen
kislány-koromban
három vagy öt évesen
a térdemen forogtam
a szőnyegen
–
úgy pörögtek a minták
–
s akkor hirtelen
egy bálterembe értem
palotást jártunk
én csak egy férfit néztem
–
azután ültem és vártam
palotást jártak
a férfi elment
a szűk folyosón fáklya
–
lángoló üresség
–
látod
megöregedtünk
mire
rád találtam

2013.