Hozzám költözött az ősz.
Ritka, holdtalan éjszakákon
násztáncot járt a lelkemmel,
s keringve vitte az elmúláshoz.
Néha el kellene dobnunk a múltat,
megválni tőle, mint törött pohártól.
Hozzám költözött az ősz,
elhagyott értem
fáradt levelet,
sápadt napfényt,
vénülő világot.
Ha nincs szükségünk rá, akkor
temetni kellene a múltat…
Az ősz szokásos égi útját járta,
amikor hozzám érkezett,
azt mondta: szeret.
Én eldobtam ekkor a múltat,
de megszűnt az Idő…
Táncot járt lelkemmel az ősz,
s mint szédült bogarak
hulltak le körben
a holtak árnyai.
2011.