ahol a hegyek Istenhez beszélnek
s e zöld-zokogásban a napfény elterül
ahol a pillangók lassabban repülnek…
… anyám udvarába egy madárka téved
névtelenül
ahol a gondolat ulicákban baktat
és erdőkbe bújik el a szürke tél
ahol az öregek szemében mesék születnek
a Palóc-vidéken
ahol a hegyek dombbá szelídülnek
a Cserhát szívében
vagyok otthon én
ne bántsd Isten az apró falvakat
adj nekünk erőt hitet időt teret
a vidék még él…
uram ne bántsd a falvakat…
csak belül zúg feketén az éjszaka
kívülről mindig érkezik
valami vad-megbocsátás-féle
bűneink képe feloldódni látszik
egy csillag fényében
és azt hisszük ezzel
elmúlik s ettől nem lesz
ahol a cserepek még zuzmókat nevelnek
megérintve egymást a tornácos házakon
ahol a hegyek a lelkemet őrzik
soha sem tudtam elszakadni innen
ahol a hegyek dombbá nemesedtek
szúrós imádságokon
a szilvafa-ágon kinyíltak újra
a fehér virágok
s a sötét napokról csak a szél regélt
egy nyíren a barkák
a föld felé csüngve
dúdoltak halkan
az életért…