én pornak születtem
és pornak maradtam
nagy tisztesség ez
s ha látnál nagyobbnak
elmondom újra hogy
pornak születtem
pornak maradtam
és nagy tisztesség ez mert
fölöttem nincs más
csak az Isten

s hogy mért éppen a kiszéhez
hol űzhetnénk ki a sötétséget jobban
embernek születtem
embernek maradtam
“haj ki kisze haj ki
a szandai várba…”
kiszének születtem
kiszének maradtam
s látod
bárhogy is van
nincs más fölöttem
csak az Isten
jaj ha egyszer költő lennék
kiűzném a sötétséget
kivinném a betegséget
szétzúznám a szemétséget
jobban
jaj ha egyszer költő lennék
mellettem lenne az Isten

2014

mögötted kellene lennem
észrevétlen-halkan
csillagokat keresnék a lábnyomodban
az árnyékodat eltenném egy sugaras-szatyorba
hogy fények nélkül is majd velem legyen

mögötted kellene lennem
s ha előttünk az északi szél dalol
felfognék minden parányt
minden illatot
amelyet a tested elhagy

mögötted kellene lennem
a fülledt nyári éjszakákon
és ezen a hűvös márciusi hajnalon
elmondanék neked mindent
amit az álmokról tudok –
aki a füvek-fonalán él
az a Kozmosz békéjén terem –
mély-bordó csokoládévirágok között járok

mögötted kellene lennem
s mély-bordó csokoládévirágok között járok
mert te itt vagy velem

mögötted vagyok
és te előttem vagy
előtted vagyok
és te előttem vagy

kinőttél belőlem
és ahogyan körbefonlak
nősz előttem fel
egyre magasabbra
leszel égi oltár
mennyei álom
imádsággá válsz egy ezüst-csillámon
s leszel te –
az utolsó sóhajom ezen a földi-világon

2014.

Sárga virágok nyílnak a kertben,
harmaton izzik a reggeli fény,
tollat igazgat szemben a gerle,
zöldek a bokrok az ág tetején.

Harmaton izzik a reggeli fény,
harmaton elszáll vélem az élet,
zöldek a bokrok az ág tetején,
szürke palástban földre lenézek.

Harmaton elszáll vélem az élet,
új-tavasz elveszi tőlem a dalt,
szürke palástban földre lenézek,
látom a bús rögön álmait.

Új-tavasz elveszi tőlem a dalt,
küldi madárnak, fújja a szélbe,
látom a bús rögön álmait,
szárnyakon ültek, sírtak az éjjel.

Küldi madárnak, fújja a szélbe,
jönnek is érte a jó madarak,
szárnyakon ültek, sírtak az éjjel,
s torkukat égeti most a tavasz.

2009.